A CT-vizsgálatok gyakoriságának csökkentése az onkológiai gyakorlatban: képben vagyunk?

Az I. stádiumú, nem seminoma típusú hererákban szenvedő betegek követésének 1980-as években kifejlesztett stratégiája azon a feltevésen nyugodott, hogy a cisplatin alapú kemoterápia – amennyiben közvetlenül a daganat kiújulásakor adják – hasonló túlélési arányt ígér, mint a definitív elsődleges kezelés (pl. primer retroperitoneális nyirokcsomó- eltávolítás). A nyolcvanas–kilencvenes években végzett klinikai vizsgálatokban több mint 2000, I. stádiumú, nem seminoma típusú hererákban szenvedő beteg vett részt. Ezek során ismerték fel a limfovaszkuláris invázió mint a kiújulás legfőbb független prognosztikai tényezője jelentőségét, amelynek alapján kis kockázatú (a kiújulás gyakorisága 15–20%, limfovaszkuláris invázió nem mutatható ki) és nagy kockázatú (a kiújulás gyakorisága 40–50%, vaszkuláris invázió kimutatható) kórformák különíthetők el. A betegek követésével kapcsolatban közzétett adatok szerint gyakorlatilag az összes kiújuló daganatot (az International Germ Cell Collaborative Group kritériumai alapján) kis kiterjedésű, jó prognózisú formában kórismézik. Ritkán fordul elő, hogy egy beteg recidíváját csak közepes vagy nagy kockázatú formában ismerik fel, amennyiben a beteg megfelelő együttműködést tanúsít a kontrollvizsgálatok során. A daganat két éven belül az esetek 95%-ában, 3-4 éven belül az esetek 99%-ában újul ki. A daganat általában – de nem mindig – kizárólag a hashártya mögötti térben jelenik meg ismét.
  A kiújulást legtöbbször a tumormarkerek megemelkedett szérumszintje jelzi, bizonyos esetekben azonban csak mellkasi röntgenfelvétel vagy CT-vizsgálat alapján igazolható, ezért a kontrollvizsgálatok alkalmával az összes diagnosztikai lehetőséget ki kell meríteni.