Kétrészes cikkünk első részében a meddőség és a mikrosebészeti beavatkozások elismert szakértője ismerteti az ondóvizsgálat értékelésének módját. Beszámol arról is, miért tartja értelmetlennek a férfimeddőség kezelésében hagyományosan alkalmazott módszereket, köztük a varicokelectomiát. Mi okozza a férfiak nemzőképtelenségét, és hogyan kezelhető a legeredményesebben? Több évtizedes vita sem adott választ a kérdésre. Az utóbbi negyven évben javasolt módszerek sorába tartozik a clomiphen- citrát, a tesztoszteron, a humán menopausalis gonadotropin, a kortikoszteroidok (az antitestekkel szemben), a hideg, nedves herevédők és az értéktelen táplálékkiegészítők – ezekről azonban egyetlen esetben sem bizonyosodott be, hogy valóban hatásosak lennének.1 Mostanában egyre komolyabb kétségek merülnek fel a varicokelectomia létjogosultságával kapcsolatban is.2–6 Végül megfontolást érdemel az is, hogy a spermatogenezis zavarainak többsége genetikai zavarokra vezethető vissza, ily módon ellenáll mindenfajta terápiás próbálkozásnak.7–11 A cikk megírásával az volt a célunk, hogy eloszlassuk a férfimeddőséggel kapcsolatos mítoszokat, ismertessük a legkorszerűbb kezelési lehetőségeket, és bemutassuk a legújabb ismereteket. A cikk második részében részletesebben foglalkozunk az ondónyerés és az intracytoplasmaticus spermium-injekció (ICSI) kérdésével, mely jelenleg a leghatásosabb módszer, mely sikert ígér a nemzőképtelenség legsúlyosabb eseteiben is.

A korai felismerés és kezelés drámai mértékben csökkenthetné a Chlamydia-fertőzések súlyos egészségügyi és pszichoszociális következményeit, valamint magas gazdasági költségeit. Akkor hát miért olyan csekély a szűrések aránya (különösen az átlagosnál gyakrabban érintett, fiatalabb nők körében), és mit tehetünk ez ellen? A becslések szerint évente három-millió ember fertőződik meg Chlamydia trachomatisszal, így ez a leggyakoribb, nemi úton terjedő, bakteriális betegség az Egyesült Államokban. A szülész-nőgyógyászok számára különösen jelentős, hogy az aránytalanul sok serdülőkorú és fiatal nőt érintő Chlamydia-fertőzés többnyire tünetmentes. A bejelentett fertőzések több mint 46%-át a 15–19 éves lányoknál észlelik, 33%-át pedig a 20–24 éves nők körében. Az irányított ellátást nyújtó szervezeteknél, a felsőoktatásban működő szakrendeléseken, a családtervezési központokban és a középiskolákban végzett vizsgálatokból kiderült, hogy a tizenéves lányok 5–14%-a, a 20–24 éves nőknek pedig 3–12%-a bizonyult fertőzöttnek a szűrővizsgálat során (1. ábra).2 Az egyéb nemi úton terjedő, bakteriális betegségekkel (pl. syphilis, gonorrhoea) szemben a Chlamydia-fertőzés minden társadalmi rétegben gyakori. Az alsó genitalis csatorna heveny, szövődménymentes Chlamydia-fertőzését szerencsére könnyű felismerni és kezelni. A fel nem ismert, kezeletlen fertőzés azonban súlyos és költséges következményekkel járhat, amelyeknek hosszú távú egészségügyi, pszichoszociális és gazdasági kihatásai lehetnek a nők, utódaik és nemi partnereik számára. A rideg statisztikai adatok szerint a Chlamydiával fertőzött nők 15–40%-ában alakul ki kismedencei gyulladás, közel 17%-uk válik meddővé, 17%-uk krónikus kismedencei fájdalmaktól szenved, 9%-uknál pedig méhen kívüli terhesség következik be.2 Ráadásul a Chlamydiával fertőzött, nem kezelt várandósok több mint fele fertőzött utódot hoz a világra, miáltal a Chlamydia-fertőzés tekinthető a csecsemőkori pneumonia és szemfertőzések egyik leggyakoribb okának.2 Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a HIV-fertőzés és -átvitel kockázata 2–4-szer nagyobb a Chlamydiával fertőzött nőknél, mint az egészséges népességben (2. ábra).2 A fertőzött nő partnerét is kedvezőtlenül érintheti az infekció: a Chlamydia-fertőzés férfiakban epididymitist és nemzőképtelenséget okozhat. Az Egyesült Államokban évente 1,7 milliárd dollárt tesznek ki a női Chlamydia-fertőzések és szövődményeik közvetlen és közvetett költségei, melyek korai felismeréssel és kezeléssel visszaszoríthatók lennének.