Az emlőrák az egyik leggyakoribb daganattípus, nagyjából minden 9. nőt érint ez a betegség. Az emlőrák lehetséges kezelési lehetőségei közé tar­tozik a műtét, a kemoterápia, a sugárkezelés és a hormonkezelés, illetve ezek különböző kombinációja. Arról, hogy egy adott beteg mely kezelésben részesül, szakértőkből álló orvoscsoport (ún. onkoteam) dönt.

A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

Az FDA kiterjesztette a nivolumab alkalmazására vonatkozó engedélyt egyes reszekálható nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegek perioperatív kezelésére.

A metaplasztikus emlődaganat egy ritka, agresszív, legmagasabb arányban receptorstátuszát tekintve tripla-negatív,
dedifferenciált malignitás, melynek kemoterápiára adott válasza elmarad a többi invazív emlődaganathoz képest. A WHO
2000 óta tekinti külön entitásnak az emlődaganatok között. Tekintettel a daganat kiemelkedően rossz prognózisára, minél több retro- és prospektív vizsgálatra van szükség, hogy adatokkal alátámasztva a leghatékonyabb kezelési stratégiát állítsuk fel a teljes túlélés növelése érdekében. Kutatásunk célkitűzése az Intézetünkben 2012. 01. 01. és 2023. 02. 28.
között kezelt 77 metaplasztikus emlődaganatos beteg retrospektív elemzése volt. A betegek leíró statisztikáját követően 15 neoadjuváns és 14 palliatív kemoterápiában részesülő beteg
kezelésre adott patológiai és klinikai válaszát vizsgáltuk. A neoadjuváns kezelés során összesen egy esetben értünk el komplett remissziót. A palliatív kezelés során jelentősebb
terápiás hatást taxán- vagy kapecitabinalapú kezelés mellett észleltünk. Emellett az intézetünkben kezelt metaplasztikus
emlődaganatos betegek teljes és progressziómentes túlélését hasonlítottuk össze a nemzetközi szakirodalommal. A kutatási
eredményeket mind intézetünkben, mind a nemzetközi szakirodalomban a betegpopuláció kis esetszáma limitálja. Kutatásunkban, hasonló esetszámokkal a nemzetközi adatokhoz közelítő eredményeket kaptunk, ezzel alátámasztva
és segítve e ritka daganat leghatékonyabb kezelési stratégiájához szükséges adatok gyűjtésének, további kutatásának megalapozását.

Magy Onkol 68:269-275, 2024

Emlőtumorok gyakorisága az elmúlt időszakban növekedett, 2018-ban az EU-ban több, mint 400 000 új esetet regisztráltak, a mortalitásuk a modern terápiás lehetőségeknek köszönhetően csökkent, azonban továbbra is a női tumoros halálozás vezető oka.

A tripla-negatív szövettani típust (ER-, PR-, HER-2-negatív) az emlődaganatos betegek kb. 15-20%-ánál igazolják a patológusok.¹ Gyakrabban diagnosztizálják fiatal betegeknél. A daganat általában magasabb osztódási rátájú, sokszor 2 cm feletti tumormérettel és lokális hónalji nyirokcsomóáttéttel kerül felismerésre. Gyakran szükséges neoadjuváns onkológiai kezelés a jobb terápiás hatás végett.² Sokszor előrehaladott, metasztatikus állapotban kerül sor a felismerésére. Előrehaladott betegség esetén prognózisa rossz, teljes túlélés irodalmi adatok alapján 12–18 hónap.³ BRCA1/2 mutáció gyakrabban fordul elő ennél a hisztológiai típusnál. Szisztémás kezelés mellett is gyakori a kiújulás, kezelése kihívás elé állítja klinikusokat. Gyógyszeres kezelés során immun-, kemoterápia és célzott terápia egyaránt szóba jöhet további molekuláris vizsgálatok alapján.

Emlőrákban az olaparib különösen, áttétes betegség első vonalú kezeléseként hosszú távú túlélési előnyt biztosít a szokásos kemoterápiákhoz képest.

Egy új retrospektív tanulmány szerint javultak a hasnyálmirigy duktális adenokarcinómában szenvedő betegek túlélési esélyei, ha neoadjuváns kemoterápiában részesültek.

A korai stádiumú méhnyakrák kezelésében a műtét vagy sugárkezelés önmagában is alkalmas a betegség gyógyítására, azonban a helyileg kiterjedt és áttétes daganatok sikeres ellátása elképzelhetetlen gyógyszeres kezelés nélkül. A hagyományos kemoterápiát leggyakrabban a sugárkezelés hatékonyságának növelésére (kemoirradiáció) és palliatív kezelésre alkalmazzuk, de vizsgáljuk neoadjuváns és adjuváns célzatú alkalmazásukat is. A kemoterápia korlátozott hatékonysága és az onkológiai szerek szélesedő palettája miatt az elmúlt években számos vizsgálat történt új támadáspontú hatóanyagokkal. Előbb a VEGF-ellenes antitest, a bevacizumab, majd immunterápiás szerek, újabban antitesthez kötött citotoxikus hatóanyagok bizonyították hatékonyságukat és nyertek engedélyt az amerikai és európai gyógyszerfelügyeleti szervektől a méhnyakrák kezelésére. A jelen közlemény célja, hogy a kemoirradiáció kivételével összefoglalja a méhnyakrák gyógyszeres kezelésének lehetőségeit, fókuszálva elsősorban azon új, ígéretes gyógymódokra, melyek már a jelen és a közeljövő terápiás lehetőségeit képviselik.