Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A születéskor várható élettartam folyamatosan növekszik, melynek hatásá­ra az idősek aránya világszerte fokozatosan emelkedik. Az öregedés során a hipotalamusz-hipofízis tengely működése módosul, ezáltal az endokrin és a metabolikus folyamatok többrétű változása észlelhető. A fiziológiás és patológiás eltérések megítélése, kezelése ezért egyes esetekben nagy kihívás a klinikusok számára. Ebben a cikkben az életkorral járó hormonális eltéréseket, a hipotalamusz-hipofízis és endokrin mirigyek különböző ten­gelyeinek, a kalcium- és csontanyagcsere, valamint a glükózhomeosztázis életkorral összefüggő változásait tárgyaljuk.

Fizikális és mentális diszfunkciót okozhat a megterhelés a poszt-COVID betegeknél, akik 35%-ánál lép fel testmozgást követő rosszullét.

A demencia szempontjából magas kockázatú, időskori halláscsökkenésben szenvedő betegeknél a hallásjavító eszközök használata jelentősen lassította a kognitív funkciók romlását.

A depresszió és a diabetes mellitus komorbid megjelenése gyakori, azonban azok a háttérmechanizmusok, melyek a két kórállapot közötti kapcsolatot magyarázzák, nem pontosan ismertek. Mind a cukorbetegség, mind a de­presszió igen elterjedtek, a nyugati világ két legnagyobb közegészségügyi problémájának tekinthetjük őket. Irodalmi összefoglalásomban áttekin­tettem a lehetséges etiológiai kapcsolódási pontokat, különös tekintettel a biológiai hátterű összefüggésekre.

Bár a mechanizmusok még nem ismertek, egyértelművé vált, hogy a bél baktérium összetétele és a táplálkozás fontos hatással vannak a kognitív funkciókra is.

Az idős, multimorbid betegek esetében kihívást jelenthet egy konkrét ok vagy oksági lánc megnevezése a halotti bizonyítványban. A német ha­láloki statisztika alapján úgy tűnik, hogy a pszichés betegségek, köztük a demencia, az elhalálozás leggyakoribb okai közé tartoznak. A halálokkal kapcsolatos szövegrészben a demencia szót tartalmazó halotti bizonyítvá­nyok azonban gyakran feltűnően információszegények, nemritkán a meg­adott oksági lánc hitelessége is kérdéses. A cikkben javaslatokat teszünk a demens elhunytak halálozási okának és alapbetegségének korrekt meg­nevezésére. A demenciának és következményeinek helyes megnevezése a haláloki statisztikában egészségpolitikai döntések alapja lehet, ezáltal az optimális betegellátást szolgálja.

Bár egy új, retrospektív elemzés eredményei összefüggést mutattak a sztatinok és az újonnan kialakuló demencia között, de kutatók ezt cáfolják

Rövid áttekintő tanulmányunkban bemutatjuk az I. és II. típusú bipoláris zavar, a mániás, depressziós és kevert epizódok tünettanát, valamint az unipoláris, illetve bipoláris zavar klinikai tulajdonságokon alapuló elkülöní­tését. Vázlatosan ismertetjük az affektív temperamentumok patoplasztikus hatását, valamint a bipoláris spektrum koncepciót, illetve az affektív epizó­dok farmakoterápiáját, pszichoedukációját és pszichoterápiáját.

Rezisztens hypertoniában gyakoriak a neurokognitív károsodások, különösen a végrehajtó működés deficitjei. Az aerob fitnesz, a mikrovaszkuláris funkció és a cerebrovaszkuláris kockázati tényezők a neurokognitív funkció független befolyásoló tényezői.