A szívelégtelenség klinikai kimenetelét számos új szer kedvezően javítja, a mortalitást csökkenti, de az oedema kezelésének fő eszköze továbbra is a megfelelő dózisú kacsdiuretikum parenterális vagy orális alkalmazá­sa. A kacsdiuretikus kezelés azonban önmagában gyakran nem elegendő a retineált folyadék teljes eltávolításához, a tartósan megmaradó oedema pedig a rossz prognózis előjele. Logikusnak tűnt, hogy a kacsdiuretikumokat a nefron különböző helyein ható egyéb diuretikumokkal kombinálják. Bár kevés jó minőségű vizsgálatból származó adat áll rendelkezésre a kombiná­ciós vizelethajtó kezelés hatékonyságáról, óvatos optimizmussal javasolható terápiarezisztens esetekben a kacsdiuretikumhoz adott hydrochlorothiazid.

Egy új vizsgálat szerint előrehaladott vesebetegségben a klórtalidon eredményesen csökkenti a terápia-rezisztens vérnyomást.

Az angiotenzin receptor blokkolók és az angiotenzin konvertáló enzim gátlók egyaránt hatásosak hipertóniában, de az előbbiek jobban tolerálhatók.

A hypertonia és a 2-es típusú cukorbetegség együttes jelenlétük felgyor­sítja a célszervkárosodások és a szövődmények fellépését. A folyamat megállítása az optimális vércukorkontrollon túl a célvérnyomás elérésén, a szervvédelemmel bíró vérnyomáscsökkentők alkalmazásán, a diabeteses anyagcserezavart rontó szerek kerülésén és leginkább a pontosan végzett nem gyógyszeres kezelésen múlik. 

A rendelőn kívüli és az ambuláns vérnyomásmérés felértékelődött. A nem farmakológiai kezelés minden formája nagyobb hangsúlyt kapott. Az ajánlások hangsúlyozzák a kettős vagy hármas fix dózisú antihipertenzív gyógyszeres kezelés előnyeit. A kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás személyre szabott csökkentése csak a betegek javuló együttműködésével érhető el.

A stabil szívkoszorúér-betegség a szükséglet és kínálat egyensúlyának időleges felborulása, mely összefügghet ischaemiával, korábbi szívizom­infarktussal, illetve katéterezéssel vagy CT-angiográfiával igazolt plakkok jelenlétével. A kezelés részét képezi a kockázati tényezők kezelése, a trombocitagátlás és antianginás gyógyszerek adása. A kardiovaszku­láris rizikó optimalizálása nem képzelhető el életmódbeli változtatások és a kísérő betegségek kezelése nélkül. Minden esetben a sztatinterápia elindítása az első lépés, ha az nem ellenjavallt. A trombocitagátlás alapköve az acetil-szalicilsav, alternatívája a clopidogrel. Az antianginás szereket fokozatosan kell hozzáadni a terápiás sémához, béta-blokkolóval kezdve. Válogatott esetekben eredményes lehet a revaszkularizáció perkután co­ronaria-intervencióval vagy bypass grafttal.

A dapagliflozin a DECLARE-TIMI 58 vizsgálat szerint 2 típusú diabetesben csökkenti a szívelégtelenség miatti hospitalizációk számát.

A noktúria a betegek életminőségét jelentősen befolyásoló panasz. A ré­gimódi szemlélettel szemben, amely a noktúriát egyértelműen az urológia tárgykörébe sorolta, ma már egyértelmű, hogy számos, különböző szakmákat érintő betegségcsoport állhat mögötte, ami megnehezítheti a háttér teljes körű feltérképezését. Az eredményes kezelési terv kialakításához szükséges a lehetséges okok azonosítása, és a helyes differenciáldiagnózis érdekében nélkülözhetetlen a részletes anamézisfelvétel és a folyadéknap­ló vezetése. Összefoglaló közleményünk célja, hogy a noktúria modern kezelési elveinek bemutatásával segítséget nyújtson a témával foglalkozó szakemberek számára. 

Hiponatrémiás betegek rendszeresen szorulnak háziorvosi, sürgősségi vagy kórházi ellátásra. E gyakran előforduló elektrolitzavarnak mind a diagnosztizálása, mind a kezelése összetett feladat, ráadásul a probléma megol­dásához nem áll rendelkezésre minden esetben egyértelműen használható vezérfonal. A hiányt két új nemzetközi irányelv lenne hivatva pótolni, ame­lyek azonban fontos kérdésekben ellentmodanak egymásnak.

A fejlődés a medicina egyes terüle­tein nem egyenletes, és néha nehéz is érzékelni a valódi fejlődést, ha csak a napról napra változó informáci­ókkal találkozunk. Ezért kiváló alka­lom a visszatekintésre a felkérés, ami a kardiológia elmúlt 20 évének be­mutatására érkezett. Végezhetnénk az elemzést az egyes területek kor­szakalkotó újdonságainak évenkén­ti áttekintésével, de úgy döntöttünk, hogy kiválasztjuk a leggyakoribb, leg­fontosabb kardiológiai kórképeket és megnézzük, hogyan kezelték a bete­get 20 évvel ezelőtt és hogyan most. Ez utóbbi nemcsak izgalmasabb­nak tűnik, hanem jobban is mutatja majd azt a hatalmas fejlődést, amin a kardiológia az elmúlt két évtized­ben átment.