Az elmúlt évtizedben a sclerosis multiplex (SM) lefolyásának spektruma megváltozott. A természetes kórlefolyás enyhébbnek tűnik, a demielinizációs megbetegedés első jeleitől kezdve a progresszív szakaszáig. Ez valószínűleg több tényező kölcsönhatásának eredménye, beleértve a diagnosztikai kritériumoknak és a sclerosis multiplex epidemiológiai jellemzőinek változását, a korai és megfelelő betegségmódosító kezelések hatását, és a népesség általános egészségi állapotának javulását.

Az elmúlt években jelentős előrelépés történt a sclerosis multiplex hátte­rében zajló patológiai folyamatok feltárásában, mellyel együtt a betegek életminőségének javulását eredményező több új kezelési lehetőség vált elérhetővé.

Mivel igazán hatékony gyógykezelés egyelőre nincs, a fertőzést védőoltással kell megelőzni.

Egy új kutatás szerint az agy-gerincvelői folyadék immunglobulin szabad kappa könnyűlánc mérése alkalmas lehet a sclerosis multiplex (SM) diagnosztizálására.

Mivel igazán hatékony gyógykezelés egyelőre nincs, a fertőzést védőoltással kell megelőzni.

Negyedszázad összesített adatai szerint javulás figyelhető meg a sclerosis multiplex (SM) korai diagnózisának és prognózisának alakulásában.

A sclerosis multiplex (SM) személyre szabott kezelése három alappilléren nyugszik.

Az immunrekonstitúciós terápák lényege az immunrendszer „megújítása” egyes alkotóelemeinek depléciójával, így rövid kezeléssel tartós remis­szió érhető el.

A sclerosis multiplex (SM) gyakori gyulladásos idegrendszeri megbetegedés, mely túlnyomórészt a fiatal felnőtteket érinti, kognitív és fizikális károsodást eredményezve. 

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer krónikus gyulladásos megbetegedése, amely lefolyása szerint három típus valamelyikébe sorolható. A diagnosztikában a módosított McDonald-kritériumok az irányadók. Az agy és a gerincvelő MR-vizsgálatának szerepe a diagnózisban fontos, de távolról sem kizárólagos. Az immunmodulációs bázisterápia alapjai továbbra is az IFNβ-készítmények és a glatiramer-acetát.