Összefoglalás Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott Magyarország méltán lehet büszke védőoltási rendjére és annak eredményeire. Kevés olyan ország van ugyanis nemcsak a frissen csatlakozott, új tagországok között, hanem egész Európában, ahol az oltásokkal megcélzott 10, a magyar „védőoltási naptárban” szereplő fertőző betegség (tuberculosis, diphteria, pertussis, tetanus, polio, Hib, morbilli, rubeola, mumps és hepatitis B) epidemiológiai helyzete olyan kedvező, mint nálunk.Az Európai Unióban az életkor szerint adott védőoltások rendjét – bár vannak harmonizációs törekvések – továbbra is minden tagország belügyének tekintik, az adott ország epidemiológiai és gazdasági helyzetének messzemenő figyelembe vételével. Dolgozatom első felében a magyar védőoltási programmal megcélzott fertőzésekkel és az alkalmazott vakcinákkal kapcsolatos aktuális újdonságokat, illetve az oltási naptárban nem reprezentált, de védőoltással már megelőzhető fertőző betegségek jelen helyzetét ismertetem mind országunkon belül, mind tágabb perspektívában, kitérve az egyes országok eltérő gyakorlatára.A dolgozat végén a több mint három évtizede a Szent László Kórházban működő Védőoltási Szaktanácsadó tevékenységéről esik szó. A kórház gyermekrendelőjéhez kapcsolt szakrendelés a minden megyében működő, hasonló rendelések országos központja. Az ott végzett munka rövid vázolásával és értékelésével párhuzamosan említés történik a napjainkban magáról egyre többet hallató „antivakcinációs mozgalmak” hazai megjelenéséről is. Ezek képviselői a védőoltási rendet és a példamutatóan magas átoltottságot napjainkban fenyegető, a védőoltásokat általában vagy konkrétan ellenző irányzatok hívei, országonként más és más konkrét támadásponttal, a más országokban már lezajlott viták itthoni megjelenítésével kerülnek középpontba, bizonytalanságot, pánikot keltve a gyermekeik egészségét, jövőjét féltő laikus-féllaikus szülőkben.