A primer mitochondrialis betegségek talán a leggyakoribb metabolikus kórképek. A klinikailag igazolt primer mitochondrialis betegségek mini­mális prevalenciája földrajzi régiótól függően 1:4300 és 1:8000 közötti értékre tehető. A betegség gyakorisága vélhetően jóval több, és a fejlődő diagnosztika miatt várhatóan a felismert esetek száma nőni fog. A primer mitochondrialis betegeknél multiszisztémás és sokszor nehezen értelmez­hető tüneteik miatt sok esetben hosszú diagnosztikus út végén születik meg a kórisme. A betegség felismeréséhez elengedhetetlen a holisztikus szemlélet.

A csont nem csak támaszt, újabb adatok szerint reproduktív szervként segíti a megtermékenyült petesejt beágyazódását, endokrin szervként pedig az akut stresszválasz kialakulásáért felelős.

Először sikerült érett emberi petesejtet előállítani a legkezdetlegesebb fejlődési stádiumból in vitro; a módszerrel feltehetően növelhető majd az IVF hatékonysága.

Egy nagy nemzetközi felmérés szerint a policisztás ovárium szindrómában szenvedő nők kétharmada elégedetlen azzal, hogy milyen hosszú időt vett igénybe betegségük kórismézése.

Apolycystás ovarium szindróma (PCOS) a fertilis korú nők körülbelül 6−10%-át érintő betegség, melynek patogenezise máig sem tisztázott. A PCOS-ben előforduló eltérésekért nem tehető felelőssé önmagában egyetlen etiológiai faktor sem. A közelmúltbeli kutatások jelentős része a csökkent glükóztoleranciával foglalkozott, melynek fennállása a PCOS eseteinek 30-40%-ában igazolódott. Bizonyítékok sora támasztja alá, hogy a csökkent inzulinszenzitivitás fontos szerepet játszik PCOS-ben. Érdekes megfigyelés, hogy az elhízott és sovány PCOS-betegek egyaránt inzulinrezisztenciát mutatnak, függetlenül a zsírtömegtől.

A polycystás ovarium szindróma (PCOS) egyik jellegzetessége a krónikus anovuláció. Az esetek többségében enyhe fokú endokrin zavar áll fenn. A szekunder amenorrhoeában szenvedő nők 75%-a kielégíti a PCOS diagnosztikai kritériumait. A PCOS-ben szenvedő nőknél a menstruációs ciklus kevésbé súlyos rendellenességei is előfordulhatnak. 1980-ban nyert bizonyítást, hogy a PCOS hyperinsulinaemiával társul, ezt követően vált világossá, hogy a szindrómát jelentős metabolikus és reproduktív komorbiditások kísérik. A fenti összefüggés feltárása vezetett el az inzulin és a gonádműködések közötti korreláció igazolásához.

Az ART fejlődése új reményt kínál a fogamzóképességet veszélyeztető kezeléseken átesett nők számára. A siker kulcsa, hogy a beteg idejekorán reproduktív endokrinológiában jártas szakemberhez kerüljön.

Az oocyták prezervációja összességében biztonságos, hatásos módszert kínál azoknak a nőknek, akik személyes, orvosi vagy anyagi okokból szeretnék a gyermekvállalást későbbi életkorra halasztani. Technológiai fejlesztések és kutatási eredmények alapozzák meg a fogamzóképesség megnyújtásának e módszerét.

A nők jelentős részének fogalma sincs arról, milyen következményekkel járhat, ha késői életkorra halasztják az első gyermek vállalását arra számítva, hogy az asszisztált reprodukciós módszerek úgyis képesek lesznek helyreállítani az öregedő petefészkek működését – írják a Yale Egyetem kutató a Fertility and Sterility című lapban megjelent közleményükben.

Az Egyesült Államokban évente több millióra tehető a macskával, kutyával vagy egyéb kisállatokkal való érintkezés kapcsán kialakuló fertőzések száma. Súlyosságuk az önmaguktól rendeződő állapotoktól az életet veszélyeztető szisztémás betegségekig terjed. A terhesség alatt jelentkező toxoplasmosis súlyos kongenitális infekció forrása lehet. A házi kedvencektől eredő gombafertőzések fő megjelenési formája a tinea corporis/capitis. A baktériumok közül elsősorban a Campylobacter és a Salmonella betegíti meg a kisállatok gazdáit. A házi kedvencek ízeltlábúak által terjesztett (pl. rühösség) vagy vírusos betegségek (pl. veszettség) köztes gazdái is lehetnek. A kisállat fertőzéses betegsége lokális vektorokra és endémiás állapotokra hívhatja fel a figyelmet (pl. Lyme-kór veszélyét jelezheti). A megelőzés érdekében fontos az alapos kézmosás, az állattartásból származó hulladék megfelelő kezelése, az állatok fertőzéseinek felismerése és kezelése. Fontos, hogy párbeszéd alakuljon ki a háziorvos és az állatorvos között.