A láb és a boka izmainak – m. tibialis anterior, posterior és peroneusok – tendinopathiái az alapellátást végző orvosok által gyakran figyelmen kívül hagyott kórképek. A konzervatív kezelési lehetőségek közé tartozik a medialis hosszanti boltozat alátámasztása és az excentrikus gyakorlatokra fókuszáló fizioterápia. Azoknál a betegeknél, akik 3–6 hónap után nem reagálnak a konzervatív kezelésekre, műtéti terápia jön szóba. A peroneus ín rendellenességeit gyakran összetévesztik a külboka ficamával, amely az ínrendellenességgel együtt is előfordulhat. Kezelését többek között a nyugalomba helyezés, a lateralisan elhelyezett ortézisek és az ín fokozatos terhelésére irányuló fizioterápia jelenti.

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegek lábán kialakuló, összetett patomechanizmusú tünetegyüttes, amely számos szövődménnyel jár. A nem megfelelően ellátott beteg életminősége romlik, csökken vagy elvész a munkaképessége, a családi kötelékeis és szociális kapcsolatai sérülhetnek. 

A cerebralis paresis (CP) az egyik leggyakoribb gyermekkori motorikus rendszert érintő rendellenesség. A kórképben az izomtónus-elváltozás, az egyensúly és a mozgáskoordináció zavara, továbbá a vázizom-rendszer növekedéssel járó fejlődési problémái együttesen okozzák a mozgási nehézséget, a kóros mozgásfejlődést és a patológiás járásképet. 

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

A kortikoszteroid injekciók nem enyhítik hatásosabban a de Quervain-tenosynovitist kísérő fájdalmat, mint a hüvelykujjat rögzítő („kalász”) ortézisek (B szintű evidencia, gyenge minőségű véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok [RCT] metaanalízise alapján). Ortézisekkel együtt alkalmazva a kortikoszteroid injekciók és az akupuntúra egyfor­mán hatásosak a funkció javításában és a fájdalom enyhítésében (B szintű evidencia, egy gyenge minőségű RCT alapján).

A futás többféle sérülés veszélyével fenyegeti a sportolókat. A futók sérü­lései többnyire túlerőltetésre vezethetők vissza. A tendinopátiák leggyak­rabban a patella inát, az Achilles-ínt és a combhajlító rendszert érintik, elsődlegesen excentrikus gyakorlatokkal kezelhetők. Az iliotibiális szalag szindróma és a patellofemorális fájdalom szindróma terápiája a rugalmas­ságot fokozó gyakorlatokon túl a törzs és a láb erősítéséből áll. Az akut térdínhúzódások és a mediális tibiális stressz szindróma kezelése viszony­lagos nyugalomba helyezést igényel. A boka húzódásainak gyógyulását gyorsítja a korai mobilizálás. Plantáris faszciopátia eseteiben a tünetek ja­vulása várható a nyújtógyakorlatoktól, a sarok megemelésétől és ortézisek alkalmazásától.

Bizonyítékon alapuló válasz

A sarokcsont apofizitiszének (Sever-betegség) kezelésére több olyan módszer áll rendelkezésre, melyek rövid távon némi javulást hoznak a fájdalom erős­ségét jelző pontszámokban. A sarokbetétek és előre gyártott ortotikumok kezdetben javítják a fájdalompontszámokat és enyhítik a funkciózavart, ám 3 hónapos távlatban a javulást mutató betegek aránya megegyezik, füg­getlenül attól, hogy részesültek-e kezelésben vagy sem (B szintű ajánlás, összehasonlító vizsgálatok, illetve nem vak elrendezésű véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok másodlagos végpontjai alapján).

A törés többnyire a lábközép- és a lábujjcsontokat érinti. A lábközépcsontok törésének elsődleges terápiája a hátsó sínezés és a terhelés kerülése; később rövid járógipszet vagy rögzítő csizmát helyezünk fel. Az ötödik metatarsus proximális részének kezelése a törés lokalizációjától függ. 

A HUMAN BioPlazma Kft. 2008 óta a Kedrion S.p.A leányvállalata. Az em­beri vérplazma eredetű biológiai készítmé­nyek egyedüli magyarországi gyártójaként életmentő gyógyszereket fejleszt, gyárt és forgalmaz, elsősorban magyar betegek számára. A Kedrion Biopharma elkötelezett a gödöllői gyártóhelye folyamatos fejleszté­se mellett, 2008 óta több mint 12 milliárd fo­rintból bővít és korszerűsít Magyarországon. Ennek egyik jelentős eredményeként meg­háromszorozta hazai gyártókapacitását.

A láb oszteoartritiszében szenvedő betegek fájdalmuk csökkentésére szívesebben használnak gyógyászati segédeszközöket (ortéziseket).

Az immunmediált neuropátiák a hasonló patomechanizmus alapján al­kothatnak közös csoportot. Bár klinikai megjelenésükben is vannak meg­egyező jellegzetességek, a fenotípus alapján sokszínű, heterogén beteg­csoportról van szó. A mielőbbi pontos diagnosztika, a speciális alcsoportok helyes felismerése alapvetően meghatározza a prognózist. Csak az időben elkezdett kezelés biztosíthatja a beteg életminőségének megőrzését.