Lábfájdalom csökkentése artritiszben
A láb oszteoartritiszében szenvedő betegek fájdalmuk csökkentésére szívesebben használnak gyógyászati segédeszközöket (ortéziseket).
Az első metatarzofalangeális (MPT) ízület oszteoartritiszében (OA) az előregyártott, speciális ortézisek és billenő talpú (rocker sole) cipők hasonló mértékben csökkentették a lábfájdalmat, de a betegek szívesebben és többet viselték az ortéziseket, és ezeknek kevesebb nemkívánatos hatásuk volt.
Mindkét kezelés hatására nőtt a Foot Health Status kérdőív (FHSQ) fájdalomra vonatkozó pontszáma; a korrigált átlagos különbség csupán 2,05 pont volt, amely nem volt szignifikáns (95%-os konfidencia intervallum [CI]: 3,61–7,71; p=0,477) – mutatták ki Hylton B. Menz, PhD (La Trobe Egyetem, Bundoora, Victoria, Ausztrália) és munkatársai.
Azok a résztvevők azonban, akik ortézist kaptak, sokkal hosszabb ideig viselték ezt, mint azok, akiket billenő cipővel láttak el (448, illetve 287 óra, p<0,001) – számoltak be róla a kutatók az Arthritis Care & Research-ben. Az első metatarzofalangeális ízület oszteoartritiszében feltételezések szerint biomechanikai tényezők játszanak szerepet, így a mechanikai beavatkozások hatásos kezelést nyyújthatnak.
A metatarzofalangeális ízület oszteoartritisze a láb oszteoartritiszének leggyakoribb formája; a 35 évesnél idősebbek több mint egyharmadánál radiológiailag is kimutatható. Úgy gondolják, hogy a láb ortézisei az ízület dorzális kompressziójának minimalizálása révén csökkentik az első MPT ízület fájdalmát. Hasonló hatás érhető el a billenő talpú cipőkkel, amelyek az ízületi dorzálflexió mértékét csökkentik.
A kutatók össze kívánták hasonlítani a kétféle kezelés hatását, és vizsgálatukba 102 olyan beteget vontak be, akiknek állandósult MPT fájdalmuk volt és ízületükben kimutathatók voltak a megfelelő radiológiai elváltozások. Ötven beteg billenő talpú cipőt kapott, 52 pedig láb ortézist. A betegek átlagos életkora 57 év volt, és több mint a felük nő volt. Mindkét csoportban 5 személy szakította meg a vizsgálatot.
A cipőt viselő csoport tagjai majdnem 2,5-ször nagyobb valószínűséggel számoltak be legalább egy nemkívánatos hatásról a 12 hétig tartó vizsgálat során (39%, illetve 16%); a relatív kockázat (RR, relative risk) 2,47 volt (95% CI: 1,12–5,44; p=0,024). Emellett a billenő cipős csoportban többen jelezték, hogy új keletű derékfájdalmuk volt (17%, illetve 4%); az RR 4,52 volt (95% CI: 1,01–20,22; p=0,048).
A cipős csoport tagjai közül kevesebben érezték úgy, hogy egészében javult az állapotuk (39%, illetve 62%; RR: 0,63; 95% CI: 0,41–0,99; p=0,043), és egyötödükben sikertelen volt a kezelés (95% CI: 2,3–43,9).
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az előregyártott láb ortézisek és a billenő talpú cipők hasonló hatásossággal csökkentik a fájdalmat, de a választandó terápia az ortézis alkalmazása, mivel ennél nagyobb az adherencia és ritkábbak a nemkívánatos hatások.
A vizsgálat egyik gyengesége, hogy nem volt kontrollált, és emiatt nem lehet tudni, hogy a megfigyelt változások mekkora hányada a kezelések következménye, és milyen mértékű a placebo hatás. Másodszor, nem volt megoldható, hogy a betegek ne tudják, hogy milyen terápiát alkalmaznak náluk (azaz a vizsgálat nem volt vak).
Forrás: MedPage Today
