A gyógyszer indukálta állcsontnekrózis az antireszorptív gyógyszerek ritka mellékhatása, amely jelentősen rontja az érintett betegek életminőségét. A betegség több faktor együttes jelenléte esetén alakul ki. Ilyen fontos patogenetikus tényezők például a gyulladás, a csontremodelling gátlása, vagy a genetikai hajlam. A ritka mellékhatás 2003-as első leírása óta egyre növekvő számú adat utal a genetikai faktorok lehetséges szerepére a beteg­ségben. A molekuláris biológia fejlődésével a DNS bázissorrendjét vizsgáló módszereken túl e kórképben is megjelentek az újabb módszerek, például miRNS-, illetve génexpressziós vizsgálatok is.

A lumbális gerinccsontok ásványianyag tartalma nem jelzi megbízhatóan posztmenopauzában a lezajlott csigolyatöréseket.

A femur tranziens oszteoporózisa ritka, nagy fájdalommal járó kórkép, mely elsősorban fiatal és középkorú férfiakat érint, de elvétve előfordulhat a terhesség utolsó trimeszterében és a postpartum időszakban is. Oka máig nem tisztázott, gyógyulása spontán történik.

Az Orvostovábbképző Szemle e havi számának malignus hematológiai betegségekkel foglalkozó mindhárom közleménye a limfómák egy-egy csoportjának kezelési lehetőségeit tekinti át. Az első cikkbben a kiújuló vagy refrakter myeloma multiplex kezeléséről olvashatnak, a második cikk az agresszív B-sejtes limfómák diagnosztikájáról és terápiájától szól, míg a harmadik cikk a perifériás T-sejtes limfóma kezelését mutatja be.

Bizonyítékon alapuló válasz

A biszfoszfonátok valamelyest növelik a combcsont atípusos szártöréseinek koc­kázatát, ami a használat tartamával egyre nő (B szintű ajánlás, eset-kontroll és kohorszvizsgálatokon alapul). Szintén kismértékben növelik az állkapocs oszteonekrózisának kockázatát; ez gyakoribb az idősebbek és a nők között, illetve szájhigiénés problémák vagy daganatos betegség mellett (B szintű ajánlás, rendszerezett átte­kintéseken alapul). Az alendronát és a risedronát csont- és ízületi fájdalmat okozhat (C szintű ajánlás, esettanulmányokon alapul). A combcsont szártörése vagy az állka­pocs oszteonekrózisa esetén meg kell szakítani a biszfoszfonátkezelést, és a kis tö­rési kockázatú betegek esetében 3–5 éves terápia után meg kell fontolni a kezelés abbahagyását (C szintű ajánlás, szakértői véleményen alapul).

A leukémia a csontvelői hemopoetikus őssejtek klonális proliferációja. Az akut limfoblasztos leukémia inkább gyermekkorban, a többi altípus inkább felnőttkor­ban fordul elő. A panaszok nem specifikusak, a teljes vérkép leukocitózist mutat. Ha felmerül a leukémia gyanúja, a beteget hematológus-onkológus szakorvoshoz kell utalni, aki csontvelő- és vérvizsgálatokkal igazolja a diagnózist. A kezelés kemo- és sugárterápiát, monoklonális antitest kezelést vagy őssejt-transzplantációt foglal ma­gába, mellékhatásként tumorlízis-szindróma és fertőzések alakulhatnak ki. Fontos, hogy a követés során időben kiderüljenek a másodlagos malignus elváltozások, kardiális szövődmények, hormonális problémák.

A csípő elülső részének fájdalmát ízületi elváltozás, pl. oszteoartritisz vagy a labrum szakadása okozhatja. A hátsó csípőfájdalom piriformis-szindrómához, a szakroiliakális ízület diszfunkciójához, lumbális radikulopátiához, iszkiofemorális elváltozáshoz, vaszkuláris klaudikációhoz kapcsolódhat. Oldalsó csípőfájdalom trochanter major fájdalom szindrómában fordul elő. Ha akut törésre, diszlokációra, fáradásos törésre gyanakszunk, radiológiai vizsgálat végzendő. MR képalkotással mutatható ki pl. az okkult traumás törés vagy a combcsont fejének oszteonekrózisa.

A tanezumab tartósan csökkenti a krónikus derékfájást – ezt mutatta ki egy hosszú távú biztonságossági és hatásossági vizsgálat.