Egy japán vizsgálat szerint az orron át adagolt oxitocin a memóriafunkciók javulását eredményezte Alzheimer-kóros egereknél.

A 20. század 60-as éveiben drámai hatású felismerés volt, hogy a váran­dósság első trimeszterében a thalidomid-tartalmú gyógyszert szedő vá­randósok újszülöttjei között szignifikánsan gyakoribbak a végtagfejlődési rendellenességek. E megfigyelés hívta fel a figyelmet arra, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés és bizonyos veleszületett fejlődési rendellenes­ségek között ok-okozati összefüggés állhat fenn. Azóta folyamatosan bő­vül és gazdagodik a reproduktív toxikológia és a teratológia tudománya, melyek közül az előbbi a teljes reprodukciós ciklusban megjelenő, károsító tényezők hatását és azok következményeit vizsgálja, míg az utóbbi a követ­kezményesen kialakuló veleszületett fejlődési rendellenességekre fókuszál.

Shakespeare egyik szonettjében a bárd azt énekli: „a szerelem sokszínű dolog”. Az biztos, hogy amennyire költészet a szerelem, annyira kémia is. Valentin nap alkalmával nézzük meg, hogy milyen kémiai folyamatok zajlanak a szerelmesek agyában.

Jelentősen magasabb a vér oxitocinszintje azokban a nőkben, akik orális fogamzásgátlót használnak, állapítja meg a Scientific Reports tanulmánya.

A szülésindukcióban és a laktációban betöltött szerepén túl az oxitocin az anya és a gyermek közötti erős kötelékekért is felelős. Szekrécióját befo­lyásolhatja egy ölelés vagy egy egyszerű beszélgetés, amelyben jelen van a bizalom érzése. Felelős lehet a társadalmi viselkedésért is, mert elősegíti az egyének közötti empátia fejlődését. Úgy tűnik, ez a neuropeptid meg­erősíti az emberi kapcsolatokat, ezzel pozitív társadalmi kölcsönhatásokat támogat. A plazma oxitocintartalmának mérése, az agyi képalkotás (f-MRI/ PET) és a genetikai/epigenetikai vizsgálatok új lehetőségeket kínálnak az oxitocin útvonal megismerésére, és segítenek megértenünk, hogyan élünk szerelem idején a saját mikrokörnyezetünkben.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a pszichedelikus szerek segítségével, amilyen az MDMA is, az összetört elme megjavítható, írja a New Scientist.

Az endokrin diszruptorok (endocrine disrupting chemicals, EDC) olyan exogén anyagok vagy elegyek, amelyek beavatkoznak az endokrin rendszer funkcióiba. Több mint ezer anyagot neveztek meg mint lehetséges endokrin „rombolót”. Az ilyen vegyületekkel szemben védtelenek vagyunk, miközben azok szinte mindenütt jelen vannak, és egész életünkben folyamatosan ki vagyunk téve a veszélyeiknek.

A szülészorvosi etika szakmai felelősségérzete hatásos ellenszert kínál az anyai jogokat hangoztató leegyszerűsítésekre.

Az epigenetikai változások a DNS betűsorrendjének megváltoztatása nélkül – pl. a DNS metilációján vagy a hisztonfehérjék acetilációjának változásán keresztül – befolyásolják a génexpressziót. 

Az Egyesült Államokban évente körülbelül 1,2 millió terhességmegszakításra kerül sor, melynek 8%-a a terhesség második trimeszterében, 1,3%-a a 21. terhességi héten vagy azt követően történik (1. ábra). A nagy morbiditással járó módszerek (pl. méhűrbe fecskendezett hypertoniás sóoldat és hysterotomia) helyét a biztonságosabb és hatásosabb gyógyszeres eljárások vették át, például a méhnyak tágítása után a méhűr kiürítése (D&E, dilatation and evacuation) vagy a gyógyszeres terhességmegszakítás (szülésindukció). Bár a második trimeszterben a terhesség terminálására használt módszerek alkalmazását összességében kis morbiditás kíséri, a második trimeszterbeli abortusz nagyobb kockázattal jár, mint ha a beavatkozásra az első trimeszterben kerül sor, és a kockázat a terhességi kor előrehaladtával is növekszik.