Az új gyógyszercélpontok azonosítása révén a korábbiaktól eltérő hatásmechanizmusú gyógyszerek fejlesztésére nyílik lehetőség a pánikbetegség terápiájában

A generalizált szorongás és a pánikbetegség gyakori mentális kórállapotok felnőtteknél, amelyekkel szinte napi szinten találkozunk az alapellátásban. A szorongásos betegségek gyakran társulnak kóros szerhasználattal, így ezeket a kórképeket egyidejűleg kell kezelni. A kognitív viselkedésterápia és az antidepresszánsok – ezeken belül a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók és a szerotonin-norepinefrin-visszavétel-gátlók hatékony terápiát jelentenek. A benzodiazepinek nem ajánlottak első vonalbeli terápiaként vagy hosszú távú alkalmazásra. Jelenleg nem áll rendelkezésre konzisztens evidencia a generalizált szorongás és a pánikbetegség megelőzését szolgáló, specifikus prevenciós stratégiára vonatkozóan, de a testmozgás kedvező hatású lehet.

A mastocytosis ritka megbetegedés. A 2016-os WHO-klasszifikáció a mieloproliferatív neoplasmák között, külön entitásként azonosítja. A be­tegség kialakulása többnyire a c-kit (D816V) mutációhoz köthető. Van bőrre lokalizált és szisztémás forma. A kóros hízósejtek szervinfiltrációt, illetve spontán aktiválódásuk a masztocitaaktivációs tüneteket eredményezhetik.

Az utóbbi évtizedben kétszeresére nőtt a benzodiazepinek fogyasztása az USA-ban.

A tremor az egyik leggyakoribb neurológiai tünet, melynek fiziológiás és patológiás megjelenési formái is léteznek. Bár az orvosi köztudatban álta­lában a Parkinson-kórhoz társítják, leggyakrabban gyógyszer által indukált és belgyógyászati kórképekhez kapcsolható remegéssel találkozhatunk. A legtöbb esetben megfelelő fizikális vizsgálattal nagy valószínűséggel azonosítható a háttérben meghúzódó ok. Amennyiben a tremor a beteg életvitelét zavarja, úgy megfelelő gyógyszeres és idegsebészeti (mély agyi stimulációs) kezeléssel a legtöbb esetben jól kontrollálható.

Bizonyítékon alapuló válasz

A kognitív viselkedésterápia (cognitive behavior therapy, CBT) és a relaxiációs tréning önállóan vagy kombinációban egyaránt alkalmazható az idősek szorongásának kezelésére (A szintű ajánlás, egy szisztematikus összefoglaló közleményen alapul). A zeneterápia szintén alkalmas az idősek szorongásának csökkentésére (B szintű ajánlás, járóbetegekkel végzett RCT-ket elemző metaanalízisek extrapolációja alapján). Az intézmények egészségügyi személyzetének megfelelő képzése szintén hasznos lehet az idősek szorongásának csökkentésében (B szintű ajánlás, egy RCT-n alapul).

A szívbetegek gyakran pszichés társbetegségekben is szenvednek, ame­lyek kedvezőtlenül befolyásolják az életminőségüket. A pszichés zavarok a szívbetegségek kialakulását és lefolyását is hátrányosan érinthetik. A de­presszió, a félelem és szorongás, továbbá a poszttraumás stressz szindróma gyakori előfordulása ebben a betegcsoportban növelheti a hospitalizációs, a morbiditási és a mortalitási rátát. Rendkívül fontos a pszichés zavarok idő­ben történő felismerése és kezelése. A pszichokardiológia a szívbetegségek és a pszichés elváltozások kapcsolatával és az ezekre ható pszichoszociális tényezőkkel foglalkozik.

A U. S. Preventive Services Task Force és az American Academy of Family Physicians ajánlása szerint az 50–75 éves személyeket szűrni kell kolorektális rákra kolonoszkópiával vagy flexibilis szigmoidoszkópiával és az okkult vérzés székletből való kimutatásával. 

A leukociták telomerjének hossza részint jelezheti a kumulatív stressz mértékét, részint az életkilátásokat, a DNS végi telomer szakaszok rövidülése ugyanis az öregedési folyamat gyorsulását mutatja.

Bár kevéssé vizsgálják, de közismert, hogy a COPD-s páciensek körében nem számítanak szokatlannak a pszichiátriai problémák, amelyek negatívan érinthetik az egészségi állapottal összefüggő életminőséget.