Új gyógyszercélpontok a pánikrohamok kezelésében
Az új gyógyszercélpontok azonosítása révén a korábbiaktól eltérő hatásmechanizmusú gyógyszerek fejlesztésére nyílik lehetőség a pánikbetegség terápiájában
- Felnőttek generalizált szorongása és pánikbetegsége
- Depressziós betegek öngyilkossági késztetésének felismerése
- Poszt-COVID mentális szindróma
- Borderline személyiségzavar: tények, tévhitek, terápiák
- Hallucinogén drogok
- Bipoláris zavarok kivizsgálása és kezelése
- A tartósan fennálló éjszakai izzadás kivizsgálása
- A COVID-19-járvány mentális egészségre gyakorolt hatásai
- Ne adjunk tartósan benzodiazepint!
- Gyakori neurológiai tünetek – bevezető
A Nature Neuroscience folyóiratban január 4-én jelent meg a Salk Institute kutatóinak cikke, amelyben a pánikrohamokat közvetítő agyi régiók és neuronhálózatok feltérképezését végezték el, és új, jól felhasználható eredményekre is bukkantak.
Az egyik ilyen felfedezés, hogy ez a hálózat olyan speciális neuronokból áll, amelyek egy különleges neuropeptidet tartalmaznak - ezek a kis méretű fehérjék az agyban az üzenetek küldésére és fogadására szolgálnak. A szóban forgó neuropeptid a PACAP (pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide; hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid), és a kutatók azt is megállapították, hogy a PACAP és a receptorait termelő neuronok igen jó potenciális gyógyszercélpontjai lehetnek a pánikbetegség új kezelési módozatainak.
“Vizsgálataink során kezdetben az agy különböző területeit vizsgáltuk abból a célból, hogy meghatározhassuk, hol kezdődnek a pánikrohamok” - nyilatkozta a cikk társszerzője, Sung Han.
“Korábban úgy gondoltuk, hogy elsősorban az amygdala, az agy félelemközpontjaként ismert régió a felelős a pánikrohamokért. Igen ám, de azt is tudtuk, hogy még azok is tapasztalhatnak pánikrohamot, akiknél az amygdala károsodott, így biztosak voltunk benne, hogy ezt a régiót valahol máshol kell keresnünk. Sikerült felfedeznünk egy jól meghatározott, az amygdalán kívül elhelyezkedő hálózatot, amely összefüggést mutat a pánikrohamokkal, ez pedig a pánikbetegség új terápiás módszereinek fejlesztésében óriási hasznunkra lehet, mivel olyan kezelések kidolgozása válik lehetővé, amelyek különböznek a jelenleg forgalomban lévő gyógyszerektől (ezek jellemzően az agy szerotonin-rendszerét célozzák).”
A pánikrohamok cerebrális hálózati térképének felvázolásához a kutatók az agy egy részét, az úgynevezett laterális parabrachialis magot (PBL) vizsgálták az agytörzs részét alkotó ponsban, amelyet az agy riasztóközpontjaként ismerünk, de ez a kis agytörzsi terület szabályozza a légzést, a szívritmust és a testhőmérsékletet is.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a PBL valószínűleg részt vesz a pánik generálásában, a roham során az érzelmi és fizikai változások előidézésében. Ráadásul azt is megállapították, hogy ez az agyterület termeli a PACAP neuropeptidet, amely a stresszreakciók fő szabályozójaként ismert. Az ezen elemek közötti kapcsolat azonban még mindig nem volt egyértelmű, ezért a csapat a pánikroham egérmodelljén tanulmányozta tovább a hálózatot.
“Az érzelmi jelenségeket és a stresszel kapcsolatos viselkedési mintákat korábban már többször is összefüggésbe hozták a PACAP-ot expresszáló neuronokkal” - fejtette ki Sukjae Kang, a cikk első szerzője. “Az egerekben pánikrohamot imitálva jól meg tudtuk figyelni ezeknek az idegsejteknek az aktivitását, és felfedeztük a PACAP agyi hálózata és a pánikbetegség közötti határozott kapcsolatot.”
A kutatók azt figyelték meg, hogy a pánikroham során a PACAP-ot expresszáló neuronok aktiválódtak, majd PACAP neuropeptideket bocsátottak ki az agy egy másik részébe, a dorzális raphe magokba (az agy szerotonin központjába), ahol a PACAP-receptorokat expresszáló neuronok találhatók. A felszabaduló PACAP peptidek aktiválják ezeket a neuronokat, ezáltal a pánikhoz társuló viselkedési és fizikai tüneteket idézve elő.
A kapcsolat leírása a pánikbetegség és a PACAP agyi hálózat között fontos előrelépést jelent a pánikbetegség agyi feltérképezésében. A kutatócsoport azt is megállapította, hogy a PACAP jelátvitel gátlásával meg lehet szakítani a PACAP neuropeptidek áramlását és mérsékelni lehet a pánik tüneteit - ez ígéretes eredmény a pánikbetegség-specifikus terápiák jövőbeli fejlesztése szempontjából.
Han szerint annak ellenére, hogy a pánikbetegséget szorongásos rendellenességként kategorizálják, a szorongás és a pánik sok tekintetben különbözik egymástól - például abban, hogy a pánik számos fizikai tünetet, például légszomjat, szívdobogást, izzadást és hányingert vált ki, a szorongás viszont nem váltja ki ezeket a tüneteket. Az is fontos különbség, hogy a pánikrohamok kontrollálhatatlanok és gyakran spontán jelentkeznek, míg más szorongásos zavarok, például a poszttraumás stressz szindróma (PTSD), inkább emlékalapú és kiszámítható kiváltó okai vannak.
Han szerint pont ezen különbségek miatt kulcsfontosságú a pánikbetegség hálózati térképének felrajzolása, mivel így a kutatók kifejezetten a pánikbetegségre szabott terápiákat fejleszthetnek majd ki.
“Vizsgálataink során azt figyeltük meg, hogy az agy parabrachialis magjában lévő PACAP-termelő neuronok aktivitása gátlódik szorongásos állapotok és traumatikus emlékezeti események során: az egerek amygdalája közvetlenül blokkolta ezeket a neuronokat. Ezért egyre inkább úgy tűnik, hogy a szorongás a pánik agyi hálózatával ellentétesen működik. Érdekes lenne megvizsgálni a szorongás és a pánik közötti kölcsönhatást, mivel magyarázatot kellene találnunk arra is, hogy a szorongásos zavarokban szenvedő embereknél miért nagyobb a pánikrohamra való hajlam.”
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Scientists uncover key brain pathway mediating panic disorder symptoms
Irodalmi hivatkozás:
A pontomesencephalic PACAPergic pathway underlying panic-like behavioral and somatic symptoms in mice, Nature Neuroscience (2024). DOI: 10.1038/s41593-023-01504-3 www.nature.com/articles/s41593-023-01504-3