A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

A metaplasztikus emlődaganat egy ritka, agresszív, legmagasabb arányban receptorstátuszát tekintve tripla-negatív,
dedifferenciált malignitás, melynek kemoterápiára adott válasza elmarad a többi invazív emlődaganathoz képest. A WHO
2000 óta tekinti külön entitásnak az emlődaganatok között. Tekintettel a daganat kiemelkedően rossz prognózisára, minél több retro- és prospektív vizsgálatra van szükség, hogy adatokkal alátámasztva a leghatékonyabb kezelési stratégiát állítsuk fel a teljes túlélés növelése érdekében. Kutatásunk célkitűzése az Intézetünkben 2012. 01. 01. és 2023. 02. 28.
között kezelt 77 metaplasztikus emlődaganatos beteg retrospektív elemzése volt. A betegek leíró statisztikáját követően 15 neoadjuváns és 14 palliatív kemoterápiában részesülő beteg
kezelésre adott patológiai és klinikai válaszát vizsgáltuk. A neoadjuváns kezelés során összesen egy esetben értünk el komplett remissziót. A palliatív kezelés során jelentősebb
terápiás hatást taxán- vagy kapecitabinalapú kezelés mellett észleltünk. Emellett az intézetünkben kezelt metaplasztikus
emlődaganatos betegek teljes és progressziómentes túlélését hasonlítottuk össze a nemzetközi szakirodalommal. A kutatási
eredményeket mind intézetünkben, mind a nemzetközi szakirodalomban a betegpopuláció kis esetszáma limitálja. Kutatásunkban, hasonló esetszámokkal a nemzetközi adatokhoz közelítő eredményeket kaptunk, ezzel alátámasztva
és segítve e ritka daganat leghatékonyabb kezelési stratégiájához szükséges adatok gyűjtésének, további kutatásának megalapozását.

Magy Onkol 68:269-275, 2024

A minimálisan invazív technika, azaz a laparoszkópia a technológiai fejlesz­tések és a műtéttechnikai tapasztalat növekedésével mára a bélsebészet szinte minden területén az elsődlegesen választandó műtéti megoldássá nőtte ki magát. Összefoglaljuk az idáig vezető főbb mérföldköveket, vala­mint a minőségi bélsebészet jelen és jövőbeli kihívásait.

Az immunellenőrzőpont-gátlás mint terápiás lehetőség, forradalmian átalakította a mismatch-repair deficiens (dMMR)/mikroszatellita instabil (MSI-H) metasztatikus colorectalis rákok (mCRC) kezelését. A közleményben áttekintjük a CRC kezelésében alkalmazott immunellenőrzőpont-gátlók (Immune checkpoint inhibitor, ICI) klinikai vizsgálati eredményeit, haté­konyságát és indikációit.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az akut mieloid leukémia kezelésére szolgáló Onureg (azacitidin) készítményt.

A nagy áttörést a membranosus nephropathia patogenezisének megis­merésében a 2009-ben felfedezett foszfolipáz A2 receptor (PLA2R) mint antigén jelentette. Míg hosszú ideig csupán ezt az antigént ismertük, addig is sejteni lehetett, hogy más antigének is szerepet játszhatnak a betegség ki­alakulásában. 2014-ben a thrombospondin type-1 domain-containing 7A-t (THSD7A), míg 2019-ben a neural epidermal growth factor-like 1 proteint (NELL-1) és az exostosin 1,2-t (EXT1, EXT2) azonosították új antigénként.

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

Az emlőrák a világon a leggyakoribb daganatféleség a nők körében. Az elmúlt évtizedekben a betegség pontosabb megismerésének köszönhetően az alapvetően sebészeti kázusból az emlőrák egy multidiszciplináris team által kezelt betegséggé fejlődött.¹ Az összefoglaló az emlőrák evidenciákon alapuló, aktuális kemoterápiás kezelési irányelveit mutatja be.

A differenciált pajzsmirigyrák incidenciája az elmúlt években jelentősen növekedett, a daganatspecifikus halálozás azonban ér­demben nem változott. A daganatok több­sége korai stádiumú, jó prognózisú, ezért a nemzetközi irányelvek a kevésbé radikális ellátás mellett foglaltak állást.

A neoadjuváns szisztémás kezelésekkel végzett legújabb vizsgálatok adatai szerint a teljes patológiai választ mutató HER2+ emlőrákos betegeknél nem feltétlenül szükséges a műtét.