A sclerosis multiplex egy demielinizációval és az azt követő axonvesztéssel járó, krónikus autoimmun betegség, amelynek kezelésére ugyan több be­tegségmódosító terápia is rendelkezésünkre áll, a kórkép azonban továbbra sem gyógyítható. A betegség patofiziológiájának pontosabb megismeré­sével egyre több terápiás célpont és kezelési lehetőség leírására került sor, köztük a T- és B-sejteket, mikrogliát, ferroptózist és a bélmikrobiomot célzó farmakológiai, sejtalapú és életmódot érintő kezelésekére is. Az alábbi­akban a már elérhető és a még vizsgálat alatt álló terápiás lehetőségeket foglaljuk össze.

A precíziós orvoslásban nem a tüneteket, hanem az azokat kiváltó biológiai folyamatokat kezeljük. 

Az ASCEND vizsgálat eredményei szerint a natalizumab (Tysabri, Biogen) nem lassítja a szekunder progresszív sclerosis multiplex (SPMS) progresszióját. 

Egy 32 éves nőbeteg 6 hete fennálló fejfájás és láz miatt jelentkezett a sür­gősségi osztályon. A fejfájásnak nem volt gócpontja, hányinger és fényke­rülés kísérte. A beteg nem számolt be fokális gyengeségről, zsibbadásról vagy görcsrohamokról. Kórelőzményéből a 3 évvel korábban diagnosztizált AIDS emelendő ki, melyre nem szedett antiretrovirális szereket. A 3 hó­nappal korábban elvégzett legutóbbi mérés során a CD4 sejtszám 0,28×109/l volt.

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer krónikus gyulladásos megbetegedése, amely lefolyása szerint három típus valamelyikébe sorolható. A diagnosztikában a módosított McDonald-kritériumok az irányadók. Az agy és a gerincvelő MR-vizsgálatának szerepe a diagnózisban fontos, de távolról sem kizárólagos. Az immunmodulációs bázisterápia alapjai továbbra is az IFNβ-készítmények és a glatiramer-acetát.