Egy új vizsgálat szerint a leggyakoribb fertőzések miatt felírt antibiotikumok esetén gyakran a guideline-oknál hosszabb szedést javasolnak az orvosok.

Az urológiai gyakorlatban a prosztatitisz a leggyakoribb betegség az 50 évesnél fiatalabb férfiak körében. Általánosságban a „prosztatitisz” va­lamilyen infekció következtében kialakult kórképet jelent, de az újabban használatos „krónikus prosztatitisz/kismedencei fájdalom szindróma” diagnózis hátterében multifaktoriális, gyakran ismeretlen tényezők állnak. Jelen munkánkkal e kórképek pontosabb megismerésében igyekszünk segítséget nyújtani.

Gyermekpszichiáterek részére tartott tudományos szimpóziumot a Lilly Hungária Kft. 2014. szeptember 19-én, Budapesten. A szakmai program a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) egyéni és társadalmi szinten jelentkező kihívásait, a betegség diagnosztizálásának és terápiájának irányelveit, az ADHD első vonalbeli gyógyszeres kezelésében immár OEP támogatással alkalmazható Strattera (atomoxetin) alkalmazásának módját, és a témával kapcsolatosan összegyűlt legfontosabb evidenciákat foglalta össze. Az előadásokat és a diszkussziót követően a meghívott szakértők kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg, hogy mit tehetnek a hozzátartozók, a segítők és az alap-, illetve szakellátásban dolgozók az ADHD s gyermekek életminőségének javításáért.

Az akut és krónikus bakteriális prostatitis diagnózisa az anamnézis mellett elsősorban a fizikális vizsgálaton, a vizelettenyésztésen, illetve a prosztatamasszázs előtt és után vett vizeletminta vizsgálatán alapul.

A férfiak húgycsőgyulladása merőben más kezelést igényel, mint a nők hasonló megbetegedése. Bár az urethritis mögött nem infekciós kórokok éppúgy állhatnak, mint fertőzések, a kutatások jobbára a szexuális úton létrejövő esetekre összpontosítanak.

Mind az urethritis, mind a prostatitis jelentőséggel bíró megbetegedések a mindennapi urológiai gyakorlatban, és főleg a krónikus prostatitis számos megoldatlan problémát is hordoz.

A rákbetegség kezelésének lehetőségei óriási mértékben javultak az elmúlt néhány évben. Elsősorban a daganatképződés molekuláris mechanizmusainak felismerése tette lehetővé, hogy a kóros sejtproliferációt irányító receptorok és sejten belüli jelközvetítők gátlására specifikus hatóanyagokat dolgozzanak ki.