Az egész világra kiterjedő COVID-19-járvány elleni fő védekezést az oltások jelentik, így az általuk okozott allergiás reakciók megértése kulcsfontosságú. Jelen ismereteink alapján a polietilén-glikol (PEG, mRNS vakcinákban) és a poliszorbát (vektor típusú vakcinákban) molekulák oki szerepe állhat a vakcinák által indukált legsúlyosabb adverz reakciók hátterében. A felmerülő allergiás reakciók meghatározása, a közepes és a nagy kockázatú csoportba tartozó egyének kivizsgálása elősegítheti a vakcinák biztonságosabb alkalmazását, illetve a jövőben az új oltások megjelenésével a személyre szabott oltóanyagok kiválasztását is.
Az urtikária gyakori betegség, akut formája különösen gyakori. Szerencsés esetben az akut urtikária gyorsan elmúlik, a betegek sokszor maguktól megfejtik a tünetek kiváltó okát. Nagyobb kihívás a krónikus spontán urtikária és az indukálható urtikáriák kezelése. A krónikus spontán urtikária gyakran évekig tart, aktív korban lévő embereket érint, és bár átmeneti állapotnak tekinthető, amíg tart, súlyosan rontja az életminőséget. Az omalizumab bevezetése nagy előrelépés a korábbi kezelésekre refrakter krónikus spontán urtikária kezelésében.
A leggyakrabban előforduló gyógyszer okozta bőrreakciók az azonnali (I-es) és a késői (IV-es) típusú reakciók közé tartoznak. Gyógyszerkiütést leggyakrabban az aminopenicillinek okoznak, de bármely gyógyszer kiválthat kóros reakciót. Kiütéssel, lymphadenopathiával és lázzal járó reakciót okozhat pl. a carbamazepin, a phenytoin és a phenobarbital.
Főbb tézisek: Különféle kórélettani mechanizmusok állhatnak a pszeudoallergiás reakciók hátterében. Pusztán a klinikai kép alapján nem lehet megkülönböztetni egymástól az allergiás és a pszeudoallergiás reakciókat. Utóbbiak már a kiváltó anyaggal történő első találkozáskor felléphetnek. A nem szelektív ciklooxigenáz-gátlók csoportjába tartozó nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel szembeni intolerancia esetén meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott készítmény helyettesíthető-e szelektív ciklooxigenáz-inhibitorral vagy centrálisan ható morfinszármazékkal. Béta-blokkolók szedése mellett ellenjavallt a specifikus immunterápia. Gyors és erőteljes hatásuk miatt a katecholaminok az anafilaxiás sokk kezelésének legfontosabb eszközei. A C1-észteráz-gátlók csökkent aktivitásával járó, veleszületett vagy szerzett angiooedema esetén az antiallergiás kezelés hatástalan. Akut kezelésként C1-észteráz-inhibitor-koncentrátumot kell adni. Az intolerancia-reakció heterogén kórélettani reakciókat felölelő gyűjtőfogalom. Szemben az allergiás reakciókkal, nem immunológiai mechanizmusokon alapul, de klinikailag az azonnali típusú allergiás reakcióval megegyezőnek tűnik. Az anafilaxiás reakciótól megkülönböztetendő, anafilaktoid reakciónak is nevezik (1. táblázat). Az intolerancia-reakció és a pszeudoallergia fogalmát ma többnyire azonos értelemben használják. Szűkebb értelemben pszeudoallergián olyan, nem immunmediált reakciót értünk, amely klinikailag azonnali típusú reakcióként jelentkezik, tünetei pedig nem illenek bele a gyógyszer farmakológiai hatásspektrumába. Ezzel szemben az intolerancia-reakció a farmakológiai hatásprofilnak megfelelő, túlzott mértékű reakció.2 Megtévesztő módon az analgetikumok által kiváltott pszeudoallergiás reakciót – amely klinikailag azonnali típusú reakciónak felel meg – analgetikum-intoleranciának is nevezik, jóllehet a tünetek nem mutatnak összefüggést a farmakológiai hatásspektrummal.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.