Intolerancia-reakciók

Főbb tézisek:

1. Különféle kórélettani mechanizmusok állhatnak a pszeudoallergiás reakciók hátterében. Pusztán a klinikai kép alapján nem lehet megkülönböztetni egymástól az allergiás és a pszeudoallergiás reakciókat. Utóbbiak már a kiváltó anyaggal történő első találkozáskor felléphetnek.
2. A nem szelektív ciklooxigenáz-gátlók csoportjába tartozó nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel szembeni intolerancia esetén meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott készítmény helyettesíthető-e szelektív ciklooxigenáz-inhibitorral vagy centrálisan ható morfinszármazékkal.
3. Béta-blokkolók szedése mellett ellenjavallt a specifikus immunterápia.
4. Gyors és erőteljes hatásuk miatt a katecholaminok az anafilaxiás sokk kezelésének legfontosabb eszközei.
5. A C1-észteráz-gátlók csökkent aktivitásával járó, veleszületett vagy szerzett angiooedema esetén az antiallergiás kezelés hatástalan. Akut kezelésként C1-észteráz-inhibitor-koncentrátumot kell adni.

Az intolerancia-reakció heterogén kórélettani reakciókat felölelő gyűjtőfogalom. Szemben az allergiás reakciókkal, nem immunológiai mechanizmusokon alapul, de klinikailag az azonnali típusú allergiás reakcióval megegyezőnek tűnik. Az anafilaxiás reakciótól megkülönböztetendő, anafilaktoid reakciónak is nevezik (1. táblázat).

Az intolerancia-reakció és a pszeudoallergia fogalmát ma többnyire azonos értelemben használják. Szűkebb értelemben pszeudoallergián olyan, nem immunmediált reakciót értünk, amely klinikailag azonnali típusú reakcióként jelentkezik, tünetei pedig nem illenek bele a gyógyszer farmakológiai hatásspektrumába. Ezzel szemben az intolerancia-reakció a farmakológiai hatásprofilnak megfelelő, túlzott mértékű reakció.2 Megtévesztő módon az analgetikumok által kiváltott pszeudoallergiás reakciót – amely klinikailag azonnali típusú reakciónak felel meg – analgetikum-intoleranciának is nevezik, jóllehet a tünetek nem mutatnak összefüggést a farmakológiai hatásspektrummal.