Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2020 májusában az alábbi új készítmények forgalomba hozatalát engedélyezte.

Az endokrin hipertóniák – közülük is elsősorban a primer aldoszteronizmus – előfordulására gyakrabban számíthatunk a korábban feltételezettnél a hi­pertóniás betegek között. Egyes betegcsoportokban célzott szűrővizsgála­tok végzése, az érintettek kiemelése fontos feladat, hiszen az ilyen betegek kardiovaszkuláris kockázata fokozott, ami azonban a célzott terápiával megfelelően csökkenthető.

A ritkán előforduló endokrin tumorszindrómákban szenvedő betegek el­látásában fontos szerepe lehet a korszerű genetikai diagnosztikának és az arra épülő kezelésnek. Ezek a betegségek az utódokra átörökíthetők. Az érintett betegek élethosszig tartó, interdiszciplináris alapokon nyugvó – mind az egyes hormonok túltermelődését és az abból fakadó szervi eltéré­seket, mind a betegség onkológiai oldalát, illetve a további, nem endokrin jellegű prolémákat figyelembe vevő – komplex gondozásra szorulnak.

A nők körülbelül 20%-ában alakul ki élete folyamán kismedencei terime.¹ Ezek az elváltozások diagnosztikai és terápiás szempontból is nehéz feladat elé állítják a nőgyógyászt. Amikor egy beteg azzal keresi fel az orvost, hogy kóros képletet gyanít a kismedencéjében, az első feladat annak eldöntése, hogy az nőgyógyászati eredetű-e, majd meg kell határozni, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó. Cikkünk segítséget nyújt a nőgyógyászok számára a kismedencei terimék kivizsgálásához és a beteg megfelelő sebészhez irányításához.

Az alacsony felnőttek (főleg nők) egy része kortársaihoz képest hamarabb fejezi be a növekedést. Ilyenkor többnyire a normális tartomány alsó határa körüli növekedési potenciálnak és a normál variánsként korai nemi érésnek a kombinációja áll a háttérben. Kellő ismeretek birtokában ez a konstelláció korán felismerhető és előnyösen befolyásolható.

A telarche praecox előfordulása a közelmúlt évtizedekben világszerte gyakoribbá vált. Ennek hátterében részben bizonyosan az endokrin diszrupterek számának robbanásszerű növekedése áll. A gyermekorvos felelőssége, hogy a telarche praecox követésével a pubertas praecox esetleges jelentkezését idejében felismerje, és a betegek endokrinológiai gondozásba vétele korán megtörténhessen.