A kar csontjai közül az alkarcsontok törnek a leggyakrabban, többnyire disztálisan, kinyújtott kézre esés miatt. A diagnózist röntgen vagy ultrahang erősítheti meg. Ha az első vizsgálat nem igazol törést, a gyanú azonban fennáll, 7–14 nap múlva újabb felvételt kell készíteni. Gyermekeknél gyakori az elhajlásos törésnek is nevezett inkomplett kompressziós fractura, mely nem jár a corticalis állomány folytonossághiányával, illetve a zöldgallytörés, amikor a corticalis is sérül. Felnőtteknél a radius disztális törése a leggya­koribb. Az ulna diaphysisének izolált („gumibot”) töréseit gyakran az alkart ért közvetlen erőbehatás idézi elő. A mindkét alkarcsontot érintő kombinált törések általában sebészeti repozíciót igényelnek.

Az alapellátás hagyományos, „egy falu – egy orvos – egy praxis” elvű rend­szere nem fenntartható, de ez a modell már nem is korszerű. A változó le­hetőségekhez, szakmai környezethez és igényekhez igazított alapellátás jövőképe nem lehet homogén. Középtávon a csoportpraxis lehet a megha­tározó működési mód, de lesznek szakgondozási praxisok, és tovább élnek a jól működő szólópraxisok is. Az eredményes átalakítás nem „határnapos”, hanem evolutív folyamat, s nem kényszeríti, hanem ösztönzi a szereplőket. Az alapellátási pontok száma szükségszerűen csökkenni fog, ezért „ki kell találni”, hogy mi lesz az ellátórendszer minden településen biztosítandó „bá­zisszolgáltatása”. Az alapellátás átalakítása nem önálló projekt, egy új egész­ségügyi rendszerben kell meghatározni az alapellátás kiemelt szerepét.

Amit tudunk: a változások elkerülhetetlenek. Az utolsó érdemi átalakítás 2006-ban volt, és a gyógyítás technológiája olyan gyorsan fejlődik, a szükségletek olyan mér­tékben változnak, hogy legalább tízévenként szükség van „hozzáigazításra”, azaz szerkezeti átalakításra, de ez csak akkor hatékony, ha forrásallokációs változás és az érdekeltségi rendszer megváltoztatása is követi. Ebben az írásban megkísérlem számba venni, hogy milyen változások várhatók az idén az egészségügyben, illetve hogy egyáltalán várhatók-e érdemi változások.

A pszichiátria pozíciója az orvostudományon belül megújuló hullámokban széles körű vi­ták tárgya. A viták hullámai jellemzően nagy visszhangot kiváltó eseményekhez kapcsolódnak, melyek a szakmát és gyakran a szélesebb publikumot is véle­ménynyilvánításra késztetik.

A nem cisztás fibrózis talaján kialakult bronchiektáziák heterogén betegségcsoportját a hörgők és hörgőcskék folyamatos tágulása, a krónikus infekció, gyulladás, váladékfelhalmozódás és hörgőszerkezet-pusztulás ördögi köre jellemzi. A terápiás célok egy része független az etiológiától: a patomechanizmusnak az alapbetegségtől független közös elemeiből következik.

A rendelésen hipertóniás, elhízott, diabéteszes, infarktuson átesett, csípőízületi fáj­dalomra panaszkodó beteggel beszélgetek. Elmagyarázom, milyen fontos betarta­nia a diétát, fogynia kellene, jó lenne, ha többet mozogna; hogy a gyógyszereket is rendszeresen szedje, mondok pár szót az előnyös hatásukról. Megértően bólogat. Rátérünk arra, hogy ha betartja a megbeszélteket, egyre erősebb lesz, újból dol­gozhat a kertjében, látogathatja az unokáit, el tud járni a templomba, részt vehet az ultipartikon. Szeme csillogni kezd, mosolyogva mondja: „Érdekes, eddig minden orvos a betegségemről beszélt! Először érdekel valakit, hogyan élek, mit szeretnék csinálni! Megegyeztünk, doktor úr!

Az elmúlt években átalakult a fogyatékosság vagy tartós egészségkárosodás miatt megváltozott munkaképességű emberek ellátásának, támogatásának és rehabilitá­ciójának rendszere hazánkban. Új jogszabályi környezetben, új hatósági intézmény­rendszer kezdte meg működését a megváltozott munkaképességű emberek minél teljesebb értékű, foglalkoztatás-központú rehabilitációja érdekében. Az összefogla­ló bemutatja a változások előzményeit, a fő célkitűzéseket, áttekinti az új jogszabá­lyokkal kapcsolatos leglényegesebb ismereteket, és beszámol a hatósági feladatel­látás új rendszerének kezdeti tapasztalatairól.

Magyarországon a korábbi rokkantnyugdíjak 2012. január 1-jével megszűn­tek, és helyettük megjelent a rehabili­tációs ellátás a foglalkoztatásra, reha­bilitációra javasoltak jövedelempótló ellátásaként, valamint a rokkantsági ellátás a foglalkoztatásra, rehabilitá­cióra nem javasoltak jövedelempót­ló ellátásaként.

A megelőzés szempontjából lényeges intervenciók az egyénre, a családi környezetre és az egyéb környezeti tényezőkre irányulnak. Az elmúlt 25 évben egyre több olyan protektív és kockázati tényező vált ismertté, amely csökkenti, illetve növeli a mentális zavarok kialakulásának valószínűségét, s ezzel nagyban bővültek a prevenció lehetőségei.