A sclerosis multiplexes (SM) betegek rokkantsága származhat relapszushoz társuló állapotromlásból (RAW) vagy relapszustól független progresszióból (PIRA). A jelen tanulmány szerzői megvizsgálták, hogy a relapszusok milyen mértékben járulnak hozzá a rokkantsághoz a betegség lefolyása során, hogyan kezdődik a korai progresszió, és mennyire késlelteti az SM gyógyszeres kezelése a rokkantság kialakulását.

A relapszusaktivitástól független progresszió meglehetősen gyakori a sclerosis multiplexben szenvedő betegek körében, és rosszabb prognózist eredményez.

A DMF-kezelés relapszusaktivitásra és progresszióra gyakorolt előnyös klinikai hatásai 13 éven keresztül fennmaradtak, ami alátámasztja a DMF pozitív előny/kockázat profilját a hosszú távú kezelés során RRSM-ben.

A DMF-kezelés relapszusaktivitásra és progresszióra gyakorolt előnyös klinikai hatásai 13 éven keresztül fennmaradtak, ami alátámasztja a DMF pozitív előny/kockázat profilját a hosszú távú kezelés során RRSM-ben.

Az alemtuzumab egy CD52-ellenes humanizált monoklonális antitest, mely a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex (SM) nagy hatékonyságú immunterápiája. Az alemtuzumabkezelés indításának gyakori klinikai forgatókönyvei azok, amikor a nem régóta fennálló, magas aktivitást mutató SM-betegségben a beteg orális szerekre adott terápiás válasza szuboptimális és a kezelést eszkalálni kell natalizumabra vagy alemtuzumabra, vagy amikor progresszív multifokális leukoencephalopathia magas rizikója miatt natalizumabról alemtuzumabra váltanak. Nem áll azonban rendelkezésre információ arról, hogy milyen az alemtuzumab hatékonysága más, nagy hatékonyságú terápiákkal szemben. A jó minőségű megfigyeléses kohorsz tanulmányok segítségével a klinikai gyakorlat számára reprezentatív hosszmetszeti információk gyűjthetők. A szerzők ebben a tanulmányban SM-es betegek relapszusaktivitását, rokkantságuk romlását és javulását hasonlították össze alemtuzumab, illetve interferon béta (INFβ), fingolimod- vagy natalizumabkezelés esetében.

Célkitűzés
A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék a két évnél hosszabb natalizumabterápia hatását a sclerosis multiplexes betegek rokkantságának progressziójára. Azt a hipotézist kívánták tesztelni, hogy a natalizumabnak a rokkantság progressziójára gyakorolt hatása változhat az idővel, különösen a 2. kezelési év után, ha összehasonlítjuk a megerősített EDSS-progresszió arányát egy adott betegpopuláció egyes kezelési időszakai között.