Az igen szelektív, nyugtató mellékhatással nem rendelkező antihisztamin, a bilasztin, melyet gépjárművezetők és pilóták számára is használhatónak tartanak, a járművezetési képességekre még extrém körülmények között sincs negatív hatással.

European Review for Medical and Pharmacological Sciences, 2018. március

Az atópiás dermatitisz az egyik leggyakoribb krónikus, gyulladásos bőrbe­tegség. A közlemény célja a betegség patomechanizmusával, diagnoszti­kájával, terápiájával kapcsolatos ismeretek, újdonságok összefoglalása.

A perzisztens vagy visszatérő kellemetlen szájszag (foetor oris, halitózis) min­den életkorban előfordul, gyakorisága a fejlett országokban 10–50%. Súlyos esetekben jelentős negatív hatása lehet a betegek önértékelésére és társas kapcsolataira. Hátterében leggyakrabban az oro- vagy a nasopharynx elvál­tozásai állnak, de más belgyógyászati kórképek kísérőjelensége is lehet, ilyen­kor a betegvizsgálat során kézenfekvő és hasznos információt jelent. Írásunk a foetor oris gyakori okait, a kivizsgálás és a terápia lehetőségeit foglalja össze.

Az eozinofil nyelőcsőgyulladás növekvő incidenciájú betegség, és a kezelé­se a mai napig kihívást jelent. Egy új összefoglaló tanulmány a betegséggel kapcsolatos legújabb ismereteket összegzi.

BMJ, 2017. november

A szénanátha kezelésében az eddigieknél is hatásosabb szerekre van szükség, különösen a súlyos perzisztáló esetekben. A szteroid (flutikazon-propionát) és H₁-receptor-antagonista (azelasztin) kombinációját módosí­tott vivőanyag- és adagolórendszerben tartalmazó Dymista^® antiallergiás orrspray jól használható az allergiás rinitisz szezonális és perenniális formájában is. Klinikai vizsgálatokban kétszer hatásosabban csökken­tette az orr- és szemtüneteket, mint a flutikazon-propionát orrspray, a monokomponensekre jellemző tolerálhatóság mellett. A MACVIA-ARIA munkacsoport 2016-os ajánlásában nemcsak a step-up stratégia 3. lépé­seként, hanem a step-down stratégia 1. lépéseként is javasolja a Dymistát, ha a korábbi allergénexpozíció idején alkalmazott nazális szteroid vagy antihisztamin inadekvát hatású volt.

A krónikus köhögés meghatározása és elbírálása mostanáig többnyire csak szubjektív módszerek, így pl. kérdőívek és/vagy naplók segítségével történt. A szubjektív megítélés azonban ritkán egyezik az objektív mérési adatokkal, ezért törekedni kell arra, hogy objektív és szubjektív tényezők kombinációja alapján állíthassuk fel a krónikus köhögés kórisméjét és mo­nitorozhassuk az ettől szenvedő betegek gyógyszeres kezelését.

Az immunrendszer fő feladata a szervezetbe kerülő idegen fehérjék, antigé­nek, fertőző ágensek elleni harc, de a szervezeten belül kialakuló daganatos folyamatok elleni küzdelemben is fontos szerepe van. Az immunrendszer reagál a környezeti fizikai (hő, ultraibolya sugárzás, radioaktivitás) és kémiai ágensekre (dohányzás, környezetszennyezés, gyógyszerek) is. Ezek az ágen­sek stimulálhatják a működést (túlérzékenységi reakciók, autoimmunitás), vagy gátolhatják azt (fokozott hajlam a rákra vagy fertőzésekre). Ezekkel a jelenségekkel foglalkozik az immuntoxikológia.

Az allergiás rinitisz kezelésében a nemzetközi és hazai irányelvek sze­rint egyaránt a második generációs orális antihisztaminok, a nazális antihisztaminok, a nazális szteroidok, illetve az utóbbi kettő kombinációja (a monoterápiák ismert elégtelensége esetén) jelentik a terápiás ajánlás bázisát. A legújabb, pár éve megjelent kombinációs orrspray, a Dymista áttörést jelentett a rinitiszes betegek életminőségének javulásában.

A gombaellenes szerek ismeretlen mechanizmussal csökkentik az asztmás és rhinoszinuszitiszes tüneteket.

Az allergológiai in vivodiagnosztika legmegbízhatóbb módszere az epikután próba. A tesztelés során a feltételezetten szenzibilizált beteg provokációja történik, a jelentkező bőrreakciók a már előzőleg kialakult (elsősorban késői típusú) allergia bizonyítékát adhatják. A teszt diagnosz­tikus felhasználhatóságát a megfelelő indikáció, a standard metodika és az eredmény pontos szakmai értékelése biztosítja.