A D-vitamin szerteágazó hatásai számos szerven és szervrendszeren érvé­nyesülnek. A D-vitamin-hiány jól ismert előnytelen csontrendszeri, immu­nológiai, infektológiai, onkológiai, endokrinológiai és anyagcserehatásairól egyre több információ ismert, vagyis a megfelelő D-vitamin-ellátottság kardinális kérdés. Magyarországon az étkezési szokásokat és a napsütéses órák számát figyelembe véve leginkább az őszi és a téli hónapokban magas a D-vitamin-hiányosok száma, így a megfelelő D3-vitamin-pótlás kiemelt fontosságú.

A gasztroenterológiai tárgyú összefoglaló az epeutak gyulladásos beteg­ségeit ismerteti a primer sclerotizáló cholangitis kivételével. Az epeúti gyulladások osztályozása az anatómiai lokalizáció és az etiológia szerint lehetséges. A közlemény taglalja a diagnosztika és a kezelés lehetőségeit is.

Egy vizsgálatban a még nem beoltott oltott, illetve a még meg nem fertőződött donorok anyateje is képes volt semlegesíteni a SARS-CoV-2 vírust.

Indiai kutatók vizsgálatai szerint a pikolinsav egészen különleges antivirális hatásmechanizmussal rendelkezik.

Bár az USA-ban felbukkanó rejtélyes gyermekkori hepatitis 45%-ánál adenovírus fertőzést igazoltak, a CDC jelentése szerint heterogén etiológiájú betegcsoportról van szó.

A rotavírus elleni védőoltást felvett gyermekek körében ritkábban fordul elő az 1-es típusú cukorbetegség – derül ki USA-beli adatokból.

A legújabb kutatások szerint a cöliákia oka egy bakteriális enzim, amit az élelmiszeripar egyre nagyobb mennyiségben használ kolbászok, sajtok, kenyerek és egyéb feldolgozott termékek előállítása során.

A betegek és közvetlen kontaktjaik immunizációja a mai napig csak szűk körben használt lehetőség a fertőzésmegelőzésre a szolidszerv- és csont­velőtranszplantáltak és a transzplantációra várók gondozásában. A bete­gek immunizálását a helyi jellemzőkkel kiegészített nemzetközi ajánlások szabályozzák. Az evidenciákkal megalapozott, klinikai tapasztalattal bő­vített gyakorlat alkalmazásában a legnagyobb biztonságra és optimális hatékonyságra kell törekedni.

BEVEZETÉS
A szerv- és csontvelő-transzplantációra szoruló betegek védőoltási programjának kialakítására egységes irányelv létrehozása szükségszerű. A két betegcsoport oltási sémája eltérő: a szervtranszplantáltak esetében megváltozik az immunállapot a transzplantáció előtt és után; csontvelőtranszplantáltak esetében pedig a poszttranszplantációs immunstátusz gyakorlatilag a gyermekkori kiindulási állapotra esik vissza. Komplikáló tényező a védőoltásokra adott immunválasz minősége, melyet befolyásolhat a graft versus host (GVHD) reakció jelenléte (elhúzódó immunszuppresszió) vagy az alkalmazott immunszuppresszív terápia. Kellő szakirodalmi adat és evidencia hiányában egyes esetekben tisztázatlan a beadandó oltások dózisának, boosterelésének és biztonságosságának kérdése.

Az új, hatásos terápiák megjelenésével a gyulladásos reumatológiai kórké­pek kimenetele jelentősen javult az utóbbi években. Kisebb az irreverzibilis szervkárosodás, a mozgáskorlátozottság aránya, a betegségek hosszabb távon remisszióban tarthatók. Emiatt több beteg vállalhat gyermeket, és megfelelően kontrollált betegség, gondosan megválasztott gyógyszeres kezelés mellett csökkenthető a terhességgel kapcsolatos anyai és magzati kockázat. A feladat mindenképpen multidiszciplináris, a gondozó orvos, a társszakmák képviselői és a beteg szoros együttműködése a siker záloga.