Egyetlen adag dimetiltriptamin is jelentősen csökkentette a depressziós tüneteket egy kis elemszámú vizsgálatban.

A krónikus gyulladásos mozgásszervi betegek egy része a betegség megélt fizikai és funkcionális behatásait és mentális/érzelmi kihívásait az objektív biomarkerektől és a klinikai gyakorlatban általánosan alkalmazott indi­kátoroktól eltérően értékeli. A gyulladásos immunológiai mechanizmu­sok centrális szenzitizáló tényezőkként hatnak. Az itt bemutatott vizsgá­lat eredményei alátámasztják, hogy a gyulladásos szenzitizáción alapuló nociplasztikus fájdalmak, amelyek az érzékelt súlyosság és életminőség mentális, valamint a fáradtság vitalitási doménjeivel állnak kapcsolatban, a központi idegrendszeri plaszticitás révén részt vesznek a kapcsolódó pszichés képességek, illetve hiányaik és a betegségben mérhető mentális és érzelmi attitűd alakításában.

Az endokrin diszruptorok révén megzavarják a hormonrendszer működését az ultra-feldolgozott élelmiszerek, ami növeli a betegség kialakulásának kockázatát.

A CONTAIN randomizált elrendezésű, placebokontrollált vizsgálatban el­sősorban arra keresték a választ, hogy az azelasztint tartalmazó orrspray rendszeres alkalmazása csökkenti-e a SARS-CoV-2-fertőzések kockázatát.

A különbségre az agy központi dopaminerg régiójának, a ventrális tegmentális területnek a vizsgálata során bukkantak rá a kutatók.

A SARS-CoV-2 omikron variánsával fertőződött betegek több, mint 80%-ánál egy tünetek évnél hosszabb ideig fennmaradnak, de az egyes betegség-lefolyási mintázatok igen eltérőek lehetnek.

A naponta egyszer, tabletta formában szedhető készítmény ígéretes eredményeket mutatott az ATTAIN-2 klinikai vizsgálatban.

Több mint 35%-kal kisebb a hosszú COVID kialakulásának valószínűsége a beoltott tizenévesek körében.

Ha a beteg egyre erősödő idegfájdalmat érez csuklójában és a kezében, ami zavarhatja a mindennapi tevékenységet, és akadályozhatja a munkavégzést, elsőként azt kell megállapítani, vajon kéztőalagút szindrómáról van-e szó.

Ismét egy pszichiátriai témájú számot tart a kezében (vagy éppen böngészik) az Olvasó. Szándékunk szerint olyan témá­kat szeretnénk körüljárni, amelyek fontosak és érdekesek lehetnek a nem pszichiáter olvasók számára is. Fontos tudnunk, hogy a pszichiátria változik: nemcsak a terápiák fejlődnek éppen olyan gyorsan, mint a me­dicina egyéb területein, hanem változik a pszichiátriai epidemiológia is: bizonyos kórformák gyakorisága csökken (ilyen például a klasszikus konverziós zavar), másoké nő, új, korábban ritkább patológiás visel­kedésformák válnak egyre gyakoribbá. A helyzet kedvezőtlen, mert a pszichiátriai zavarok száma, népegészségügyi jelentő­sége és társadalmi terhei egyaránt nőnek a XXI. században, sok kórkép esetén pedig gyakoribbak a súlyosabb lefolyású esetek. Mindez természetesen „átgyűrűzik” a társ­szakmákba is, ezért is fontos lehet bizonyos pszichiátriai zavarok legalább vázlatos is­merete az általános orvoslásban.