A kis sebek öblítésére, tisztítására, az antiszeptikumok használatára vagy mellőzésére, a sebek befedésére és szárazon tartására, a varratok és a szöveti kötőanyagok alkalmazására, az antibiotikumprofilaxis és a tetanuszoltás dilemmájára, a lokális sebkezelésre, valamint az orális és a parenterális antibiotikumkezelésre vonatkozó kérdések megbeszélésé­vel segíti a cikk a háziorvosokat és segítőtársaikat a kisebb, hétköznapi sebek szakszerű ellátásában.

FŐ SZEMPONTOK 1. Évente több mint 200 ezer gyermek részesül elsősegélyben játszótéri balesetek miatt, amelyek 40%-a horzsolás, repedés vagy zúzódás. 2. A- és C-vitamin, cink és vas hiányában jelentősen késhet vagy megtorpanhat a normális sebgyógyulási folyamat. 3. Minden klinikusnak tisztában kell lennie a bőrsérülések értékelésére és kezelésére vonatkozó alapelvekkel, melyek minden sérülési típus esetén egységesek. 4. Az emberre támadó állatot minden esetben ki kell vizsgálni veszettség irányában. A háziállatokat 10 napra el kell különíteni, és meg kell figyelni, hogy veszettség bármely tünete jelentkezik-e rajtuk. 5. Minden nyílt seb miatti ellátás esetén ellenőrizni kell a tetanuszellenes immunizációt. Bevezetés Egyre ritkább, hogy a sérülések teljes ellátását a rendelőkben végzik. Az idő, a térítés és a felelősség miatt mind több gyermeket küldenek sürgősségi osztályra, hogy ott kapják meg az első ellátást. Még mindig a háziorvos felelős azonban a tökéletes sebgyógyulás követéséért, és rá hárul az esetleges fertőzés vagy szövődmény kezelése is. Cikkünk áttekintést nyújt a gyakori gyermekkori sérülésekről, köztük a horzsolásokról, a szakított és szúrt sérülésekről (beleértve az emberi és állati harapást is). Hangsúlyt kapnak mind az első ellátásban, mind a követésben fontos teendők. Gyermekkorban ritkaságnak számítanak a műtéti ellátást igénylő sebek és az égési sérülések, ezért ezek tárgyalásától most eltekintünk, habár a másodlagos fertőzésre és a sebgyógyulásra vonatkozó alapelveket ezek ellátásában is alkalmazhatjuk.