Egy, a betegek 24 jellemzője alapján készült digitális algoritmus jóval több asszonynál jelzi előre a postpartum vérzés kialakulásának kockázatát, mint a jelenleg használt eszközök.

Számos szakmai szervezet a kisbaba elkülönítését javasolja, de nincs rá bizonyíték, hogy az újszülötteket el kell különíteni, ha édesanyjuk COVID-19 fertőzött.

Friss adatok szerint az Egyesült Államokban az otthonszülésekkor nagyobb a magzati halálozás aránya, mint az egészségügyi intézményekben levezetett szülések esetén.

Semmelweis Ignác (1818−1865) tudományos felfedezése látszólag, különösen mai szemmel nézve, igen egyszerű. Azt ismerte fel, hogy az orvosok és orvostanhallgatók – miközben belsőleg vizsgálják a szülőnőket – kezükkel olyan anyagokat visznek át a szervezetükbe, melyek halálos betegséget, vérmérgezést okozhatnak. Ugyanez a folyamat játszódik le akár a férfiak szervezetében is, ha sérülésen át vérkeringésükbe bejut ez az anyag a boncolás során, mint Kolletschka professzor esetében is 1847 márciusában. Ez vált a nagy felfedezés dátumává.

A gerincközeli érzéstelenítés gondolata több mint egy évszázados: Corning (1885), Bier (1889), Cathelin (1900), Pages (1920) és Dogliotti (1931) - hogy csak a legfontosabb úttörők nevét említsük, a teljesség igénye nélkül. A szülészeti fájdalomcsillapítás terén Ston (1901 ) és Stoeckel (1909) voltak az elsők, míg az anatómia pontos leírása Cleland (1933)  nevéhez  fűződik. (1,2) A lumbalis epiduralis anesztézia első szülészeti alkalmazói Graffagino és Seyler (1938) voltak. Nem egész két évtizeddel később (1955) Merényi Sándor hazánkban 25 sikeres esetről számolt be. (3) Mégis további két évtizedet kellett várni arra, hogy a gerincközeli érzéstelenítés Magyarországon is az aneszteziológia szerves részévé váljon.