Az orrfolyás, köhögés, fáradtság és kimerültség oka – különösen a tavasz beköszöntével – nem csak a közönséges nátha lehet. A lakosság 15–20 százaléka ilyenkor szezonális allergia (szénanátha, allergiás rinitisz) miatt szenved. Ez olyan légzőszervi megbetegedés, amelynek pollenallergia az okozója, és ennek megfelelően tipikus allergiás tünetekkel jár. A betegek háromnegyed része bizonyítottan allergiás a fűpollenre, illetve a parlagfű és az üröm pollenjére, de egyéb pollenek, például a korán virágzó fák is sokaknál okoznak panaszt.

A klasszikus allergiás betegségek, mint az allergiás rhinitis vagy akár a ro­varméreg-allergia prevalenciája világszerte növekszik, és kezelésük komoly kihívás lehet a betegeknek és a kezelőorvosoknak egyaránt. A háttérben álló folyamatok ismeretében a széles körben elterjedt és rövid távon ered­ményes betegségkontrollal is kecsegtető tüneti kezelések mellett egyre fontosabb szerepet kap a kórképek természetes lefolyását megváltoztató, annak valódi oki kezelését biztosító allergén-immunterápia.

Az asthma bronchiale komoly egészségügyi probléma világszerte. Az aszt­ma exacerbációja gyakori és súlyos esemény, amely életveszélyes lehet, kialakulását befolyásolja a fenotípus, a légszennyezés, az aeroallergének és a vírusinfekciók jelenléte. Az e tényezők közötti fontos összefüggések és kölcsönhatások megmagyarázzák a szezonalitást és befolyásolják az immunválaszt, ezért nehéz a hatékony megelőzés.

A kutatók arról számoltak be, hogy az emberi bél mikrobiomja a nap különböző szakaszaiban és az egyes évszakok során is más-más összetételű lehet.

A „meghűléses” betegségek fő kórokozója a rhinovirus, de kétszáznál több féle vírus okozhatja és bakteriális fertőzés is súlyosbíthatja a tüneteket. Az influenza gyengébb immunrendszerűeknél, újszülötteknél, időseknél akár halálos is lehet. A tüneteket az immunrendszer fertőzésre adott reakciói váltják ki. 

Az azelastint és fluticasont tartalmazó orrspray hatásosabban enyhíti az allergiás rhinitis nasalis tüneteit, mint a kombináció bármelyik komponense monoterápia formájában, így a monoterápiával nem kielégítően kontrol­lálható esetekben, második vonalban sikerrel alkalmazható.

Németországban csaknem minden ötödik ember bőrbetegség miatt kere­si fel az általános orvost. De vajon az orvos megtalálja-e mindig a helyes kórismét a bőrgyógyászat igen változatos spektrumán? Ebben a cikkben az arcon, a törzsön és az alsó végtagokon leggyakrabban előforduló akut és krónikus gyulladásos bőrelváltozások tipikus jellemzőit írjuk le.

A krónikus nem allergiás rhinitis patofiziológiája máig nem tisztázott. El­különítését segítheti, hogy kialakulásában nem azonosítható jól körülír­ható kiváltó tényező. Nyolc, részben átfedő altípusát különböztetjük meg. A kezelés módját a tünetek szabják meg, megegyezően az allergiás rhinitis terápiájával. A betegnek kerülnie kell az ismert triggerhatásokat. Első­ként választandó szerek az intranasalis kortikoszteroidok, az intranasalis antihisztaminok és az intranasalis ipratropium. Dekongesztáns és első gene­rációs antihisztamin együttes adása mérlegelendő akkor, ha a monoterápia nem enyhíti kellő mértékben a tüneteket.

Az új irányelvek ötlépcsős terápiás modellt ajánlanak. Az inhalációs kortikoszteroid a bázisterápia, ezt hosszú hatástartamú inhalációs hörgőtá­gítókkal lehet kiegészíteni. Maximális terápia mellett sem kielégítő asztma-kontroll esetén a biológiai szereket előnyben kell részesíteni a prednizolon tartós adásával szemben. 

Egy 33 éves nő a szemén kialakult növe­dék miatt fordult orvoshoz, mely már évek óta fennállt. A beteg úgy vélte, hogy az elváltozás az elmúlt 6−8 hónapban növeke­dett. Egyéb tünetet nem észlelt, eltekintve a szezonális viszketéstől, mely főként nyáron jelentkezett. Lokális fájdalmat, váladékozást vagy látászavart nem tapasztalt.