A beteget a halál felé kísérő orvosnak élnie kell a tünetmegelőzés proaktív eszközeivel. A nyelési képesség fokozatos elvesztésével a szájon át adott gyógyszerek helyét a szublingvális, transzdermális, rektális készítmények veszik át. A fájdalom és a diszpnoé csökkentésére az opiátok a választan­dó szerek. A delírium és agitáltság hátterében reverzibilis okok húzód­hatnak meg. Székrekedéshez vezethet a csökkent táplálékbevitel vagy az opiátkezelés, megelőzésére stimuláns hatású hashajtót, székletlágyítót kell adni. Az orr-garatüreg fokozott váladékozása hangossá teheti a légzést, ezt néha halálhörgésnek is nevezik. Előzetes tájékoztatással segíthetünk a családtagoknak a tünetek megszüntetésében.

A monoaminerg antidepresszívumok rokon hatásmechanizmusa hasonló tulajdonságokat és hasonló korlátokat is jelent. A továbblépés kulcsát az új alapkutatások és az ezekre épülő innovatív farmakológiai megközelítések jelentik. Az antidepresszívumok új generációját ma az agomelatin, illetve a még újabb a vortioxetin képviseli, de a ketamin típusú szerek hatásának jobb megértése akár további (glutamáterg?) gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet.

A fizikai (indukálható) urticaria (IndU) a krónikus urticaria (CU, chronic urticaria) egyik alcsoportja; jellemzője, hogy a bőrléziók fizikai stimulus (pl. hideg, meleg, nyomás, vibráció, napfény, víz, fizikai terhelés) hatására jelennek meg. A fizikai triggerhatások ugyanakkor angiooedema megjelenését is provokálhatják. A különböző fizikai urticariás tünetegyüttesek patomechanizmusa máig nem tisztázott pontosan. A diagnosztika alapját az anamnézisfelvétel és a fizikális vizsgálat, illetve a fizikai urticaria több típusában a specifikus bőrprovokációs tesztek képezik. A kezelés célja a tünetek enyhítése, emellett törekedni kell a kiváltó hatás azonosítására és elkerülésére.

Hamarosan akár otthon is termelhetünk különböző gyógyszereket, pl. az eddigieknél sokkal jobb fájdalomcsillapítókat genetikailag módosított élesztő révén. 

Az epekövesség a legköltségesebb gasztrointesztinális betegségek egyike. Kocká­zati tényezői: cukorbetegség, elhízás, női nem, testsúlyingadozás, hormonpótló ke­zelés, orális fogamzásgátlás. Az epekövek legtöbbször tünetmentesek, de a ductus cysticust időszakosan elzárva epekólikát okozhatnak. A tartós fájdalom, a láz és a fehérvérsejt-szaporulat szövődmény gyanúját veti fel. Rendszerint az ultrahang az elsőként választandó képalkotó vizsgálat. Az akut epekólika elsődleges ellátása a fájdalom gyógyszeres enyhítése. Tüneteket okozó és szövődményes epekövesség eseteiben a laparoszkópos kolecisztektómia a választandó megoldás. Kritikus álla­potú betegnél a perkután kolecisztektómia is szóba jön.

Igyekeztem rövid betekintést adni a drogok nemritkán kiszámíthatatlan és gyor­san változó világába. Praktikus tanácsként javasolnám a vér- és vizeletminta-vételt, mely fontos lehet, leggyakrabban néhány nappal az eset után. A levett mintát nem feltétlenül kell használni, de célszerű legalább 1 hónapig lefagyasztva megőrizni. A rendszerváltás után megjelent klasszikus drogok jórészt eltűntek a túladagolási palettáról, de megfeledkezni róluk nem szabad. A designer szerek döntően átala­kították a drogpalettát. Az új szerek döntő többsége Kínából jön, ahol villámgyors előállítást követően dobják piacra az anyagokat; a szakma kb. 2 év lemaradásban van az előállítókhoz képest.

A háziorvost cornea-abrázió miatt felkereső betegek rendszerint közelmúltbeli traumáról számolnak be. A cornea fluoreszceines festése után megfigyelhető az abrázió területe. Gondosan meg kell vizsgálni a szemet idegentest után kutatva, az idegentestet el kell távolítani. A kezelés célja a fájdalom enyhítése, a fertőzések megelőzése, a gyógyulás elősegítése. A szem takarása késlelteti a gyógyulást. Kontaktlencse okozta abrázió esetén antibiotikumra van szükség. Szakintézménybe való beutalás szükséges, ha a tünetek nem javulnak, ha a szaruhártyán beszűrődés vagy fekélyesedés észlelhető, ha jelentős a látás­csökkenés, vagy ha áthatoló szemsérülés áll fenn.