A háborús traumák feldolgozásában a traumafeldolgozás háromfázisú mo­delljét követjük, mely stabilizációs szakaszból, a traumával való konfron­táció szakaszából és végül az integráció szakaszából áll. A túlélőkkel való munka során mindig figyelembe kell vennünk az egyén felkészültségét és pszichés toleranciáját.

A gasztrointesztinális panaszok és a krónikus fáradtság a SARS-CoV-2 fertőzés után még hónapokig fennállhatnak.

Az agyrázkódásnak is nevezett enyhe agysérülés felnőtteknél és fiataloknál is gyakori. Károsíthatja többek között a testi, kognitív, lelki és magatartási funkciókat. Minden esetben mérlegelni kell a sérülés mechanizmusa és a tü­netek időbeli jelentkezése közötti összefüggéseket. Ha sportolónál felmerül agyrázkódás gyanúja, csak teljesen tünetmentesen térhet vissza a pályára. Az első ellátás alapvető elemeit képezi a rövid kognitív teszt és a fizikális nyugalomba helyezés. A tünetek megszűnésekor a beteg fokozatosan tér­het vissza megszokott aktivitásához. Kockázati tényezők fennállásakor hosszabb időt kell hagyni a felépülésre.

Az evés- vagy testképzavarokkal kapcsolatosan néhány évszázada írták le az első hivatalos kórképet, az anorexia nervosát. Az utolsó évtizedekben jelentősen felgyorsult az újabb és újabb (al-)típusok megjelenése. A jelen összefoglalóban az elmúlt közel 30 év során megjelent új típusú evés- és testképzavarokat mutatom be röviden.

A szkizofrénia kialakulásában is fontos szerepe van a genetikai tényezőknek, a betegek testvérei egy új vizsgálat szerint különösen veszélyeztetettek.

A gyakori előfordulás, az átláthatatlan terminológia, a diagnosztikai és kezelési bi­zonytalanságok miatt indokolt, hogy irányelvek segítsék a nem specifikus, funkcio­nális és szomatoform (NFS) panaszok körüli tevékenységet. Ennek érdekében új, át­fogó, széles körű konszenzuson alapuló, interdiszciplináris ajánlást fogadott el a két illetékes német szakmai testület. A tünet- és gyógyításorientált hozzáállás, az em­patikus kommunikáció és a következetes bio-pszicho-szociális diagnosztika lehető­vé teszi az NFS korai felismerését, a krónikussá váló, súlyos folyamatok elkerülését. Az enyhébb lefolyású esetek kezelhetők a pszichoszomatikus alapellátás keretein belül, a súlyosabbak koordinált együttműködést, olykor multimodális vagy stacio­ner kezelést igényelnek.

A megelőzés szempontjából lényeges intervenciók az egyénre, a családi környezetre és az egyéb környezeti tényezőkre irányulnak. Az elmúlt 25 évben egyre több olyan protektív és kockázati tényező vált ismertté, amely csökkenti, illetve növeli a mentális zavarok kialakulásának valószínűségét, s ezzel nagyban bővültek a prevenció lehetőségei. 

A szomatoform zavarok a pszichiátriai betegségek egyik csoportját alkotják. Jellemző rájuk, hogy az érintettek klinikai szempontból jelentős, de megmagyarázhatatlan fizikális tünetek tucatjaival fordulnak orvoshoz. Ide tartozik a szomatizációs zavar, a nem differenciált szomatoform zavar, a hipochondriázis, a konverziós zavar, a szomatoform fájdalomzavar, a testdiszmorfiás zavar és a közelebbről meg nem határozott szomatoform zavar. E kórképek gyakran nagy emocionális terheket rónak a betegre, és nehéz feladat elé állítják a családorvost.   Az alapellátásban az 50%-ot is elérheti azoknak a betegeknek az aránya, akiknek a fizikai tünetei nem magyarázhatók szervi eltérésekkel. Az ilyen betegek egy részének tünetei kielégítik a szomatoform zavarok kritériumait. Bár többségük egyetlen szomatoform kórkép szigorú pszichiátriai diagnosztikai ismérveinek sem felel meg, állapotuk a szomatikus zavarok küszöb alatti manifesztációjaként, „szomatikus irányultságként” (somatic preoccupation)  jellemezhető, ami a tényleges szomatoform zavarokhoz hasonlóan komoly terhet ró a betegre, és ezért beavatkozást igényel.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák! Hazai aktualitás rovatunkban Winkler Gábor professzor és Baranyi Éva főorvos asszony tollából olvashatnak kiváló összefoglalást az orális antidiabetikus kezelésről.