Az ezredforduló óta világszerte számos neurológiai és genetikai kutatás indult azzal kapcsolatban, hogy miért érezzük magunkat férfinak vagy nőnek.

A demencia nem betegség, hanem tünetcsoport, szindróma, amelyet me­móriazavar és lebenytünetek (afázia, agnózia, apraxia vagy a frontális végrehajtó funkciók zavara) alkotnak. A demens betegek száma Magyar­országon 150–300 ezer lehet. Bár demenciát számos betegség okozhat, leg­gyakoribb oka (akár 70%-ban) az Alzheimer-kór. A mindennapi funkciókban zavart okozó demenciát az enyhe kognitív zavar stádiuma előzi meg, azt pedig a prodromális szakasz. A demencia okát nem ismerjük, csak kockázati és protektív tényezőkről tudunk. Mivel a tünetek evolúciója éveket-évti­zedeket vesz igénybe, hosszú idő áll rendelkezésre a kockázati tényezők módosítására, a demencia megjelenésének késleltetésére.

Úgy éljük mindennapjainkat, hogy tisztában vagyunk a bennünket körül­vevő világgal: térben és időben orientáltak vagyunk. A megfelelő éberségi szint azt jelenti, hogy reagálunk a történésekre, tudjuk, hogy kik vagyunk, hol tartózkodunk, melyik évben járunk, hány óra van. Amikor tudati szin­tünk csökken, térbeli és időbeli orientációnk kisebb-nagyobb mértékű károsodást szenved. A tudatzavar azonnali orvosi segítséget igénylő sür­gősségi állapot.

Már a demencia kezdetén sérülnek azok a speciális agysejtek, amelyek a tájékozódási képességhez szükségesek.

Az agyi elektromos aktivitás vizsgálata lehetővé teszi az agyműködés nagy időbeli felbontású, noninvazív elemzését mind nyugalmi állapotban, mind feladatvégzés közben. Az együttesen „kisülő” neuroncsoportok szinkronizált működéséből fakadó oszcillációs aktivitásmintázatok elősegítik az idegi hálózatokon belüli és a hálózatok közötti konnektivitást és kommunikációt, így vizsgálatuk az agyműködés megértéséhez alapvető. 

A Georgetown Lombardi Comprehensive Cancer Center kutatói olyan molekulát fedeztek fel, mely szerepet játszik a nagy kockázatú emlőrák kezelésében alkalmazott antiösztrogén szerekkel szembeni rezisztencia létrejöttében.

Jelenleg sem az MRI, sem a PET/SPECT analízis nem alkalmas arra, hogy mennyiségileg értékelhető és hiteles térbeli képet adjon az ember béta-sejt-tömegéről. A térbeli felbontás várható javulása a specifikus jelölőanyagokkal együtt lehetővé teszi majd az emberi béta-sejtek ábrázolását.