Az OTSZ hagyományosan klinikai to­vábbképző cikkeket referált eddig, amelyek között, és amelyekben csak elvét­ve érintettek patológiai kérdéseket. 

A jelen dolgozatban a patológus(ok) szerepét mutatjuk be a diagnosztikában, felvillantva néhány olyan „forró pontot”, melyek vizsgálata segíthet a tumorok diagnosztikájában, kezelésében.

A dolgozat röviden összefoglalja a laboratóriumi medicina fejlődésének legfontosabb várható tendenciáit: a „point-of care” és a „lab-on-a-chip” típusú vizsgálatokat, a személyre szabott orvoslás laboratóriumi trendjeit, a laboratóriumok szerepét a betegellátás kimenetének alakulásában, az automatizáció, a robotizáció és a telemedicina lehetséges alkalmazásait.

A rohamosan terjedő telemedicina alapvetően megváltoztatja az orvosi gyakorlatot: megszűnik a fizikai távolság korlátja, beteg és orvos földrészek között konzultálhat egymással, az orvosok pedig megbeszélhetik az akár mindkettőjüktől messze lévő beteggel kapcsolatos kérdéseket.

A patológiai diagnosztika az elmúlt 20 évben hatalmas változásokon ment keresztül, aminek alapja részben a tech­nológia korszerűsödése, valamint az informatika eredményeinek beépülé­se, másrészt és döntően a molekuláris medicina kifejlődése. A korábbi diag­nosztikus patológia mára további ágak­kal gyarapodott, mint a prognosztikus és prediktív patológia. Ezek eredménye­ként a patológus egyre inkább a korsze­rű betegellátó tevékenység meghatáro­zó szereplője, a betegség diagnózisának felállításától annak kezelésén át a beteg haláláig. Amennyiben ennek felismerése a szükséges humán és anyagi erőforrá­sok biztosításához vezet, ez multiplikátor hatása révén ma már kihatással van a be­tegellátó tevékenység egész folyamatára.

Az elmúlt 20 évben a neurológia, a neu­rológiai betegellátás jelentős változáson, fejlődésen ment keresztül. Diagnosztikai lehetőségei a képalkotással alapvetően megváltoztak. A klinikai idegtudomány fejlődése szakmai specializációt ered­ményezett, ami új feladatokat jelent az orvos- és szakorvosképzésben. A neu­rológiai osztályok keretében létrejött 39 trombolízisközpont (stroke-részleg), a stroke akut ellátásának intézményi há­lózata. A szakosított neurológiai ellá­tás szakambulanciákon (epilepszia, SM, fejfájás, Parkinson, izombetegségek), illetve alváslaboratóriumokban folyik. A betegeket a nemzetközi gyakorlatnak is megfelelő szakmai irányelvek alapján kezelik a szakrendeléseken, illetve osztá­lyokon. Az elmúlt két évtizedben a neu­rológiai ellátás területén több lépésben a fekvőbeteg-kapacitás szűkítését kellett megszervezni, ami az ápolási idő rövidü­lésével járt. A neuropatológia kiszorult a neurológiai osztályokról, a neurológiai klinikákon vagy a patológiai intézetek keretében történnek a vizsgálatok.