Tele leszünk telemedicinával
A rohamosan terjedő telemedicina alapvetően megváltoztatja az orvosi gyakorlatot: megszűnik a fizikai távolság korlátja, beteg és orvos földrészek között konzultálhat egymással, az orvosok pedig megbeszélhetik az akár mindkettőjüktől messze lévő beteggel kapcsolatos kérdéseket.
A telemedicina az információtechnológia és a telekommunikáció alkalmazása egészségügyi gondok távoli színhelyek közötti, közös megoldására. A téma audiológiai részét már a telefon megoldotta: az orvos és betege bármikor megbeszélheti az egészséggel kapcsolatos kérdéseket, és az orvosok egymással is tárgyalhatnak bármilyen problémáról. A modern technika azt is lehetővé teszi, hogy távoli földrészeken lévő orvos és beteg láthatóvá tegye egymás számára a megfigyelhető tünetet. Az előny nemcsak a módszer gyorsaságában keresendő, hanem a gazdaságosságában is: sok betegséggel kapcsolatos gond utazás és időveszteség nélkül megoldható.
Ehhez megfelelő audio és video felszerelés kell, de ez ma már szinte mindenütt biztosítható. Az elektronika szó szerint áthidalja a távolságot orvos és beteg között vagy a konzíliumot tartó orvosok között, így a legújabb hírek szerint a távgyógyítás rendkívüli gyorsasággal fejlődik.
A National Business Group on Health (NBGH) hozta nyilvánosságra a telemedicina fejlődésével foglalkozó vizsgálatának eredményeit. A csoporthoz tartozó munkáltatók, köztük 71 Fortune 100 vállalat, az USA területén több mint 50 millió munkatársuknak, nyugdíjasuknak és családjuknak biztosítják az egészségügyi ellátást. Az NBGH adatai szerint Egyesült Államokban 2014-ben a nagy munkáltatók 28%-a nyújtott telemedicina szolgáltatást, az idén pedig már 48%-nál tartanak.
Egy másik cég vizsgálata szerint ebben az évben a legalább ezer főt alkalmazó munkáltatók 37%-a biztosít telemedicina konzultációs lehetőséget alacsony költségű ellátási módként. Ez a szám 2016-ban várhatóan már 68% lesz.
Érthető módon vannak és lesznek különbségek az egyes szakterületek között. A teleradiológia már most is a telemedicina kapacitásának 50%-át tölti ki. Ehhez három elemre van szükség: a képet elküldő állomásra, transzmissziós felszerelésre és a képet fogadó állomásra. A legtöbb helyen két számítógép van, melyeket az internet köt össze. Mindenütt hangsúlyozzák, mennyire fontos, hogy a vonal mindkét végén magas színvonalú, rendszeresen ellenőrzött komputer legyen.
A telepatológia telekommunikációs technológiával továbbít fontos patológiai adatokat távoli intézeteknek diagnózis, oktatás vagy kutatás céljából. Ronald S. Weinstein már 1986-ban használta ezt a kifejezést azzal kapcsolatban, hogy különleges, konzíliumot érdemlő kórbonctani képeket távol dolgozó szakértőknek megmutatva mielőbb pontos diagnózishoz jussanak.
Végül ne feledkezzünk meg a telekardiológiáról. Willem Einthoven, az elektrokardiográfia fölfedezője már 1906-ban leírta azt a módszert, mellyel az EKG-leletet telefonvonalon továbbítani lehetett. Erre azért volt szükség, mert kórháza nem engedte vizsgálatra átszállítani a betegeket, hogy az új diagnosztikai eszközzel is megvizsgálják őket. Az új, életmentő alkalmazási mód az, ha a kamrai tachikardia vagy fibrilláció távoli érzékelésével és a betegen lévő defibrillátor bekapcsolásával megmentik valakinek az életét. A szakirodalom szerint ilyen is előfordult már.
