A tesztoszteronkezelés indikációja napjainkban kiszélesedett; hatékony és biztonságos terápiás formát jelent hypogonadismus eseteiben. Fontos és eredményes eszköz az érintett férfiak életminőségének javításában. Figyelembe kell venni azonban az ellenjavallatokat, és természetesen a te­rápia megtervezésekor a spermiumtermelést negatív irányban befolyásoló mellékhatást is!

A világon a nők legalább 40%-a és a férfiak egyharmada küzd valamilyen szexuális funkciózavarral. E zavarok hátterében fontos tényező a tesz­toszteronhiány. Az utóbbi időben az USA-ban a tesztoszteronforgalma­zás közel ötvenszeresére nőtt. Hazánkban a férfiak primer és szekunder hipogonadizmusának kezeléséhez orális, injekciós és transzdermális ké­szítmények állnak rendelkezésre. Androgénhiányos nőknek tesztoszteron rutinszerűen nem adható.

A tesztoszteronpótló kezelés nem növeli a vénás tromboembólia kockázatát, bármilyen formában és bármilyen hosszan alkalmazzák is azt.

Bizonyítékon alapuló válasz

Ha a prosztatára korlátozódó daganat klinikai szempontból kuratív kezelése után androgéndeprivációs tünetek jelentkeznek, a tesztoszteronpótlás enyhítheti azokat (ajánlás ereje: C, két kisebb esetsorozaton alapul). Nem állnak rendelkezésünkre kli­nikai vizsgálatok a tesztoszteronpótló kezelés melletti daganatkiújulás kockázatának megítéléséhez. A tesztoszteronpótlás kapcsolatot mutathat a prosztataspecifikus antigén (PSA) szérumszintjének emelkedésével (ajánlás ereje: C, egy esetleíráson alapul). Vannak, akik nem tapasztalnak tüneti javulást, ezért a kezelés megszakítása mellett döntenek (ajánlás ereje: C, egy kisebb esetsorozaton alapul).

A hátfájásra adott opioidtartalmú fájdalomcsillapítók hosszú ideig tartó használata fokozza az erektilis diszfunkció kialakulásának esélyét – hozta nyilvánosságra a Spine című lap internetes kiadása május 15-én.

Az erektilis diszfunkció (ED) a National Institutes of Health definíciója szerint azt jelenti, hogy az érintett nem tudja a megfelelő szexuális teljesítményhez szükséges erekciót fenntartani.

Viszonylag ritka kongenitális formáján kívül a tesztoszteronhiány sokféle klinikai tünetegyüttes része lehet. Ma már tudjuk, hogy 30 éves kor után az egészséges férfiak tesztoszteron-elválasztása is folyamatosan csökken, jóllehet csak kis mértékben. A betegséget néha nehéz diagnosztizálni, és a tesztoszteronpótló kezelés nem mindig mérsékli az összes klinikai tünetet. Mindamellett sok esetben hasznosak lehetnek a hosszú hatástartamú tesztoszteronészterek éppúgy, mint a transzdermális tesztoszterontapasz és tesztoszterongél. Az alacsony tesztoszteronszint, más endokrinológiai hiányállapotokhoz hasonlóan, rövid és hosszú távú következményekkel járó anyagcsere-változásokat idéz elő (1. táblázat). A közelmúltig viszonylag ritka tünetnek tartották a tesztoszteronhiányt, amely vagy veleszületett hypogonadismusban fordul elő – például Klinefelter- és Kallmann-szindrómában –, vagy sporadikusan, nagy méretű hypophysis-daganat vagy gonádsérülés okozta hereműködési zavar következményeként. Ma már tudjuk, hogy jelentős tesztoszteronhiány alakulhat ki számos más kórállapotban is, például HIV-fertőzésben, kóros elhízás, súlyos betegség vagy pszichés stressz talaján, valamint bizonyos gyógyszerek (pl. glükokortikoidok, egyes kemoterápiás szerek) mellékhatásaként. Legalább egy közlemény1 szerint középsúlyos fejsérülés következtében gyakran izoláltan károsodik a hypophysis gonadotropin-termelése, amit eddig nem ismertek fel. Ma már bizonyított tény, hogy 30 éves kor után az egészséges férfiak tesztoszteron-elválasztása is csökken. Ezt a jelenséget gyakran „férfi menopausának” vagy „andropausának” nevezik. Nem tisztázódott még, hogy a biológiailag hatásos tesztoszteron szintjének csökkenése milyen mértékben gátolja a szervezet élettani funkcióit, bár ez valószínűleg egyénenként változó. Mindenesetre a szakemberek többsége egyetért abban, hogy hypogonadismusra utal, ha a tünetek jelentkezése mellett a tesztoszteron szintje alacsonyabb, mint az egészséges, fiatal férfiaké.