Egy nagy irodalmi áttekintés szerint étrendi és gyógyszeres kezeléssel is csökkenthető a vesekő kiújulásának kockázata.

A köszvény (arthritis urica) az ízületi gyulladás rohamokban jelentkező formája. Az ízületekben lerakódó húgysavkristályok okozta hirtelen jelent­kező gyulladás miatti fájdalom többnyire éjszaka kezdődik. Leggyakrabban a nagylábujj nagyízületét érinti, de kialakulhat az alsó és a felső végtagok más ízületeiben is.

A szívelégtelenség klinikai kimenetelét számos új szer kedvezően javítja, a mortalitást csökkenti, de az oedema kezelésének fő eszköze továbbra is a megfelelő dózisú kacsdiuretikum parenterális vagy orális alkalmazá­sa. A kacsdiuretikus kezelés azonban önmagában gyakran nem elegendő a retineált folyadék teljes eltávolításához, a tartósan megmaradó oedema pedig a rossz prognózis előjele. Logikusnak tűnt, hogy a kacsdiuretikumokat a nefron különböző helyein ható egyéb diuretikumokkal kombinálják. Bár kevés jó minőségű vizsgálatból származó adat áll rendelkezésre a kombiná­ciós vizelethajtó kezelés hatékonyságáról, óvatos optimizmussal javasolható terápiarezisztens esetekben a kacsdiuretikumhoz adott hydrochlorothiazid.

A rendelőn kívüli és az ambuláns vérnyomásmérés felértékelődött. A nem farmakológiai kezelés minden formája nagyobb hangsúlyt kapott. Az ajánlások hangsúlyozzák a kettős vagy hármas fix dózisú antihipertenzív gyógyszeres kezelés előnyeit. A kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás személyre szabott csökkentése csak a betegek javuló együttműködésével érhető el.

A cikk bemutatja a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (HFrEF) standard terápiájára vonatkozó adatokat a krónikus vesebetegség különböző stádiumaiban levő betegek esetében, majd az újabb kezelési lehetőségeket veszi szemügyre. Csak a HFrEF kórjóslatának javítása cél­jából alkalmazott készítményekre koncentrál. A tünetek kontrollálására alkalmazott kiegészítő szereket – főleg a kacs- és a tiazidszerű vízhajtókat, valamint a digitalis-készítményeket – nem tárgyalja.

A vízhajtókat a hypervolaemia és a magasvérnyomás-betegség kezelésére, valamint a kardiális dekompenzáció tüneteinek enyhítésére használjuk. 

A szív- és érbetegségek kezelési irányelveinek többsége az ACE-gátlókat ajánlja első vonalbeli kezelésként, az ARB-ket inkább alternatívaként említik azok számára, akik nem tolerálják az ACE-gátlókat. Az itt bemutatott közle­mény összehasonlítja a két gyógyszercsoport alkalmazása melletti kimene­telt és mellékhatásokat. Áttekintve a bizonyítékokat, a szerzők megállapítják, hogy nincs érdemi hatásbeli vagy biztonságossági különbség az ACE-gátlók és az ARB-k között. Az összesített előny-kockázat elemzés alapján nem látják indokoltnak az ACE-gátlók előnyben részesítését az ARB-kkel szemben.

Journal of the American College of Cardiology, 2018. március

A tiazid típusú vízhajtók adhatók a legtöbb hipertóniás betegnek, aki­nek a köszvényre vonatkozó megbetegedési kockázata csak minimálisan emelkedett (B szintű ajánlás, egy RCT-n alapul). Nem fokozott a kockázat a 60 évesnél idősebb férfiak, továbbá a nők esetében, ugyanakkor eny­hén fokozott (1% körüli) a 60 évesnél fiatalabb férfiak körében (B szintű ajánlás, egy RCT-n alapul). A tiazidok szokásos adagja (< 25 mg) nem nö­veli a köszvény kockázatát, a 25 mg-os és nagyobb adagok viszont igen. A hydrochlorothiazid és a chlorthalidon nem különbözik a köszvény kocká­zata szempontjából. A tiazidok adhatók tünetmentes hiperurikémia esetén, mert az ilyen betegeknél nem fokozzák a köszvény kockázatát (C szintű ajánlás, retrospektív kohorszvizsgálatokon alapul).

A magnézium a szervezetben a negyedik legnagyobb menynyiségben előforduló ásványi anyag. Becslések szerint az amerikaiak 75%-a az étrenddel nem jut hozzá az ajánlott mennyiségű magnéziumhoz, ezért egyre több a magnéziumpótlás potenciális hatásosságát elemző vizsgálat.

A 2-es típusú cukorbetegség diagnózisának felállításakor a  betegek mintegy fele, 10 év múlva mintegy 80%-uk hypertoniás. A hypertonia előfordulása kétszer-háromszor gyakoribb T2DM jelenlétében, mint a nem diabeteses népességben.