A pajzsmirigy összefüggése a fogamzással és a várandóssággal jóval szo­rosabb és bonyolultabb, mint gondolnánk. Már a gyermekvállalásra való felkészüléskor ellenőriztessük orvosunkkal a pajzsmirigy normális működé­sét, és eltérés esetén mielőbbi lépések történjenek az állapot rendezésére.

A közlemény gyakorlati szempontból részletezi a várandósság alatti pajzs­mirigy-túlműködés és -alulműködés következményeit, felismerésének és kezelésének lehetőségeit, illetve a szülést követően manifesztálódó postpartum thyreoiditis ellátását és a páciensek gondozását.

A pajzsmirigy a nyak elülső részén elhelyezkedő belső elválasztású mirigy, melynek alakja kitárt szárnyú pillangóhoz hasonlít. A pajzsmirigy által ter­melt hormonok a keringéssel a test minden szövetéhez eljutva szerepet ját­szanak a szervezet energiafelhasználásának és hőháztartásának szabályo­zásában, elengedhetetlenek az agy, a szív, az izmok normális működéséhez.

A nagyon sok beteget érintő szubklinikus hypothyreosis jelentőségét, kö­vetkezményeit, kezelésének szükségességét és eredményességét illetően nem egységes a szakma véleménye. Ugyanakkor egyre több randomizált, kontrollcsoportos klinikai vizsgálat és nagy betegszámot összegyűjtő metaanalízis áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy áttekinthessük az e téma­körrel kapcsolatos fő kérdéseket.

Sokan kérdezhetnék, miért érdekes annyira a pajzsmirigy, hogy ennyi teret szentelünk neki? A magyarázat egy­szerű: a legkonzervatívabb számolással is a lakosság 6–8%-át, de egyesek szerint akár a 15–20%-át is érinthetik a pajzsmi­rigy betegségei. Ez pedig egy olyan kis országban is, mint Magyarország, millió körüli nagyságrendet jelent! Ez a becslés a cukorbetegséggel egy szintre helyezi a pajzsmirigy betegségeit epidemiológiai szempontból!

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) a leggyakoribb krónikus endokrin betegség, melynek jellemzője a csökkent inzulinszekréció és/ vagy inzulinrezisztencia következtében fellépő hyperglykaemia. 

Az acromegalia a növekedési hormon (GH) túltermelése következtében kialakuló betegség, amely megfelelő kezelés nélkül a mortalitás növekedé­séhez vezet. A kezelés célja a biokémiai kontroll mellett a tumor eltávolítása vagy a méretének csökkentése és a társbetegségek kezelése.

A súlyos felnőttkori növekedésihormon- (GH-) hiány jelentőségének felis­merése, a GH-pótlás bevezetése a klinikai gyakorlatba közel három évti­zedes múltra tekint vissza. Hazánkban 20 éve vált lehetővé felnőttek szá­mára a GH-pótló kezelés, a témában számos publikáció látott napvilágot. A felnőttkori GH-hiány jelentőségének felismerése, a betegek megfelelő GH-kezelése óriási mértékben javította a hipopituiter betegek hormonpótló terápiáját. A szerzők áttekintik a kórkép kórismézésének, kezelésének főbb szempontjait, összefoglalják a hazai tapasztalatokat.

Sok vita van a hipotireózis kezeléséről. Jelen vizsgálat szerint a levotiroxin (T4) és a trijódtironin (T3) kombináció biztonságos ugyan, de nem vált ki jelentős klinikai javulást.

A manifeszt vagy szubklinikus primer hipotireózis a leggyakoribb endokrin betegség. A hipotireózis diagnózisa nem nehéz, de vitatott kérdés, hogy szubklinikus hipotireózisban mikor kell szubsztitúciós kezelést indítani. A hormonpótlásra leggyakrabban használt levotiroxin a szervezetben trijódtironinná aktiválódik. Ha a beteg közérze­te tiroxinszedés mellett nem kielégítő, a trijódtironinnal kiegészített kezelés eredmé­nye összefügghet a 2-es típusú dejodináz polimorfizmusával. A levotiroxinnal kezelt nők tiroxinszükséglete terhesség idején nagyobb. Figyelembe kell venni a levotiroxin felszívódásának a gyomorsavtermeléstől való függését. Differenciált pajzsmirigyrák miatt végzett tireoidektómia után nem mindig szükséges a TSH-szuppresszió.