A daganatos betegeknél előforduló vénás események kialakulásának rizi­kója magasabb a nem daganatos betegekhez képest. Alábbi írásunkban célunk összefoglalni az említett betegcsoportnál a vénás tromboembólia főbb rizikófaktorait, patomechanizmusát, a megelőzés módszereit, a diag­nosztikai, illetve kezelési lehetőségeket.

A hiperozmoláris hiperglikémia életveszélyes állapot. Számos kiváltó oka lehet: fertőzések, gyógyszerek, az antidiabetikus terápia megszegése, fel nem ismert diabétesz, szerfüggőség, társbetegség. Gyermek- és serdülő­korban felhívhatja a figyelmet a 2-es típusú diabéteszre. 

BEVEZETÉS
A myeloma multiplex (MM ) a második leggyakoribb hematológiai malignitás, ami legtöbbször számos tünettel, csontfájdalommal, patológiás csonttöréssel, fáradtsággal, infekciókkal jár. Az elmúlt évek során, a proteaszóma-inhibitorok (PI), az immunmoduláns készítmények (IMiDek) és a monoklonális antitestek (MoAt) bevezetésével az MM akut betegségből krónikus, relapszusokkal és remissziókkal tarkított betegséggé vált, amivel a betegek jelentős része évekig él. A hosszú távú kezelés térnyerésével a betegek életminősége is előtérbe került, ami miatt szükséges, hogy a kezelőorvos ismerje és megfelelően kezelje az új gyógyszerek mellékhatásait. A szerzők az alábbiakban öt myelomás beteg ismertetésén keresztül mutatják be a nem kemoterápia alapú myelomaellenes kezelés leggyakoribb és legsúlyosabb mellékhatásait és azok kezelését.

Az összes vénás tromboembólia kb. 20%-a daganatos beteget érint, és a daganatos betegségben szenvedők akár 20%-ánál halálukig legalább egyszer kialakul vénás trombózis. A vérzéskockázat figyelembevételével tervezett antitrombotikus kezelés (esetleg profilaxis) kedvezően befolyá­solhatja a halálozást.

Az antikoaguláns terápiában és profilaxisban áttörést hozó új típusú antikoagulánsok a trombin, illetve a Xa faktor közvetlen gátlásával hatnak. A világ különböző részein rendel­keznek törzskönyvi indikációval a csípő- és térdműtétek utáni vénás tromboprofilaxisra és a stroke prevenciójára pitvarfibrilláló betegek körében. Közülük csak a rivaroxaban javallt a mélyvénás trombózis akut kezelésére és a vénás tromboembóliák szekunder profilaxisára, legújabban az akut coronaria-szind­róma másodlagos megelőzésére is adható.

J Thrombosis Thrombolysis, 2013. december

Az összefoglaló közlemény második része részletesen tárgyalja a vénás tromboembóliás kórképek terápiájának (másodlagos megelőzésének) és elsődleges megelőzésének indikációit, ellenjavallatait, a kezelés időtartamát, illetve eszközeit: a heparinkészítményeket (kis molekulatömegű és nem frakcionált heparin), a K vitamin-antagonistákat, valamint az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) előnyeit és hátrányait, a VTE ellátásának aktuális kérdéseit.

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer krónikus gyulladásos megbetegedése, amely lefolyása szerint három típus valamelyikébe sorolható. A diagnosztikában a módosított McDonald-kritériumok az irányadók. Az agy és a gerincvelő MR-vizsgálatának szerepe a diagnózisban fontos, de távolról sem kizárólagos. Az immunmodulációs bázisterápia alapjai továbbra is az IFNβ-készítmények és a glatiramer-acetát. 

Egy új metaanalízis három új alvadásgátló gyógyszer (dabigatran, rivaroxaban, apixaban) közül a vénás tromboembólia megelőzésében a rivaroxabant, a klinikailag jelentős vérzések gyakorisága szempontjából az apixabant találta a legjobbnak ebben az ortopédiai indikációban.

A legtöbb égési sérülést ambulánsan a háziorvosok is elláthatják. A felületes égéseket lokálisan krémmel, mézzel, aloe verával vagy antibiotikumos kenőccsel lehet kezelni. A bőr rétegeit részlegesen károsító égések esetében helyi antimikróbás szert vagy nedvszívó párakötést kell alkalmazni a fájdalom csökkentésére, a gyógyulás elősegítésére és a seb kiszáradásának megelőzésére. 

A daganatos betegekben a vénás tromboembóliás események (VTE) kockázata magasabb, mint az átlagnépességben, s ezt a kezelés is fokozza. Megfelelő szempontrendszereket – melyek legfontosabbika az aktuális minisztériumi irányelv – alapul véve, megállapítható azon betegek köre, akiknél (ellenjavallat hiányában) a trombózisprofilaxist meg kell kezdeni, és a kockázati tényezők fennállásának idején (ezek állandósulása esetén akár beteg haláláig) folytatni. A választandó kezelés az alacsony molekulatömegű heparin (LMWH), mely az orális K-vitamin-antagonistáknál hatásosabb és biztonságosabb; a trombocitaaggregáció gátlása nem bizonyult ebben a betegcsoportban sikeresnek. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy az LMWH (a VTE-profilaxis mellett) a tumoros betegség lefolyását is kedvezően befolyásolhatja, s talán a későbbiekben javallatként is törzskönyvezésre kerül. Magyar Onkológia 55:164–169, 2011

Kulcsszavak: daganatos betegség, vénás tromboembóliás esemény, kockázati tényezők, profilaxis, alacsony molekulatömegű heparin