Gyulladásos reumatológiai kórképekben felgyorsult atherosclerosis, vala­mint fokozott kardiovaszkuláris (KV) morbiditás és mortalitás figyelhető meg. Az atherosclerosis kialakulásában a szisztémás gyulladásos és autoimmun jelenségek szerepe az elsődleges, ugyanakkor a hagyományos rizikófakto­rok hatása is jelentős. Ezért az ilyen betegeket, még KV betegség hiányában is, rendszeresen szűrni kell az elterjedt rizikófelmérő pontrendszerek vala­melyikével. Ahagyományos vaszkuloprotekció mellett elsődleges elérni az alapbetegség remisszióját gyulladáscsökkentőkkel és betegségmódosító szerekkel. Az ismert „testsúlyparadoxon” és „lipidparadoxon” miatt a test­súlyt, a vérzsírokat és azok változását csak a gyulladásos aktivitás vissza­szorítása után javasolt mérni. A nem invazív ultrahangos technikák is segít­hetnek a pontos rizikófelmérésben. Arthritisekben a nem atherosclerotikus szívbetegségek közül megnő az aritmiák, hipertónia, szívelégtelenség és vénás tromboembóliás betegségek rizikója is. Fontos ismernünk, hogy az alapbetegség mellett az alkalmazott reumatológiai gyógyszerek hogyan befolyásolják e szív- és érrendszeri kórállapotokat. Mindezzel kapcsolatban az EULAR több ajánlást fogalmazott meg. Ennek hazai adaptációja, valamint a téma kardiovaszkuláris konszenzusba való beemelése is megtörtént.

A daganatos betegeknél előforduló vénás események kialakulásának rizi­kója magasabb a nem daganatos betegekhez képest. Alábbi írásunkban célunk összefoglalni az említett betegcsoportnál a vénás tromboembólia főbb rizikófaktorait, patomechanizmusát, a megelőzés módszereit, a diag­nosztikai, illetve kezelési lehetőségeket.

A JAK-inhibitorok dobozán lévő, a szerek esetleges mellékhatásaira vonatkozó biztonsági figyelmeztetések a szerek reumatológiai alkalmazásának tapasztalataiból születtek, így nem feltétlenül érvényesek a bőrgyógyászati célú használatuk esetén.

A fogászati gyakorlatban – bizonyítékokon alapuló irányelvek hiányában – jelenleg is bizonytalansági forrás, hogy miként kell eljárni, ha direkt orális alvadásgátló szert szedő betegnél foghúzás válik szükségessé. A beavatkozás során és után fellépő vérzések gyakoriságát nagyban befolyásolja, hogy az adott betegnél állnak-e fenn komorbiditások, erre a körülményre azonban a fogorvosnak nincs ráhatása. Amire viszont van, az a beavatkozás időzítése, illetve az egy ülésben eltávolítani szándékozott fogak száma, különösen akkor, ha egymással szomszédos fogakról van szó.

Jól ismert, hogy a direkt orális antikoagulánsok (DOAC) hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak pitvarfibrilláló betegek körében, mint a warfarin, miközben sok vonatkozásban biztonságosabbak. Mindezek mellett eddig nem rendelkeztünk adatokkal arra vonatkozóan, hogy a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos, illetve biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest pitvarfibrilláló betegek esetében. erre a hazánkban is fontos kérdésre adott választ egy spanyol „real world” vizsgálat.

International Journal of Cardiology, 2018. március

Neves szakemberek sürgetik az összefogást Amerikában annak érdekében, hogy csökkenthessék a szülő nők halálozási arányának növekedését.

Egy randomizált vizsgálat eredményei szerint a kórháziból történő hazabocsájtás után alkalmazott rivaroxaban kezelés szignifikáns mértékben nem csökkenti a vénás tromboembóliákat és a halálozást.

A méhnyakrák teljeskörűen tisztázott patomechanizmusa, az orvosi tech­nológia fejlődése és a valós idejű egészségnevelés globalizációja elérhető közelségbe hozta a betegség eradikációjának lehetőségét. Az invazív esetek előfordulási gyakorisága a populációs szintű prevenció hiányosságainak mérőszáma. A korai esetek műtéttel gyógyíthatók, akár a fertilitás meg­őrzésével is.

A cikk a hormonális fogamzásgátlók használata során felmerülő daganatok keletkezésében betöltött rizikócsökkentő, illetve -növelő hatást mutatja be. Részletesen kitér a leggyakrabban felmerülő daganatok és a fogamzás­gátlók használata közötti összefüggésekre a szakirodalomban megjelent tanulmányok, azokat elemző írások alapján.

Az új, hatásos terápiák megjelenésével a gyulladásos reumatológiai kórké­pek kimenetele jelentősen javult az utóbbi években. Kisebb az irreverzibilis szervkárosodás, a mozgáskorlátozottság aránya, a betegségek hosszabb távon remisszióban tarthatók. Emiatt több beteg vállalhat gyermeket, és megfelelően kontrollált betegség, gondosan megválasztott gyógyszeres kezelés mellett csökkenthető a terhességgel kapcsolatos anyai és magzati kockázat. A feladat mindenképpen multidiszciplináris, a gondozó orvos, a társszakmák képviselői és a beteg szoros együttműködése a siker záloga.