Ösztetrol menopauzában

Az amerikai Menopauza Társaság 2025 éves konferenciáján bemutatott kutatás szerint a naponta ösztetrolt szedő nők szignifikánsan kevesebb hőhullámot és éjszakai izzadást tapasztaltak, mint a placebót szedők, és a készítmény nem volt semmilyen észrevehető hatással a vérnyomásukra.

Az E4COMFORT I és az E4COMFORT II randomizált, kontrollált, 3. fázisú vizsgálatokban 12 héten át értékelték a napi 15 vagy 20 mg orális ösztetrol adagjának hatását 1219, olyan 40–65 éves posztmenopauzális nőknél, akiknél legalább naponta hétszer vagy hetente legalább 50-szer fordultak elő közepes vagy súlyos vazomotoros tünetek. Az első vizsgálatban 213 nőt randomizáltak 15 mg és 213 nőt 20 mg ösztetrol kezelésre, míg 214 nőt kapott placebót, a másodikban 192 nő kapott 15 mg, 193 nő 20 mg ösztetrolt, 194 nőt pedig placebót.

A vazomotoros tüneteket a heti súlyozott pontszámmal értékelték, amely a közepes tünetek kétszeres súlyozásával és a súlyos tünetek háromszoros súlyozásával számított összeg.

Az első vizsgálatban az 15 mg ösztetrolt kapó nők 4 hét után 21,7 ponttal alacsonyabb pontszámot értek el, mint a placebo csoport (P < 0,03), 12 hét után pedig 40,7 ponttal alacsonyabb pontszámot (P < 0,0001). A 20 mg-os csoportban a nők pontszáma 3 hét után átlagosan 22,3 ponttal, 12 hét után pedig 60,8 ponttal volt alacsonyabb, mint a placebo csoporté (P < 0,0001).

A második vizsgálat hasonló eredményeket mutatott. A 15 mg-os csoportban a nők pontszáma 4 hét után 21,6 ponttal volt alacsonyabb, mint a placebo csoporté (P = 0,05), 12 hét után pedig 29,5 ponttal alacsonyabb (P = 0,007). A 20 mg-os csoportban a nők pontszáma 4 hét után 29 ponttal volt alacsonyabb, mint a placebo csoporté (P = 0,006), 12 hét után pedig 41,1 ponttal alacsonyabb (P = 0,0001).

„Mindkét tanulmányban az ösztetrol 20 mg-os adagja érte el a legmarkánsabb hatást” – mondta Ekta Kapoor (Mayo Clinic College of Medicine, Rochester, Minnesota) orvostudományi docense a résztvevőknek. „A javulás már a 3. héten megfigyelhető volt, és a 12. hétig tartott” – mondta, rámutatva, hogy az ösztetrol „ígéretes lehetőséget jelent a posztmenopauzális nők vazomotoros tüneteinek kezelésében”.

„Az eredmények fényében ez a hormonterápiás készítmény hatékonyan csökkentheti a vazomotoros tüneteket”. Az ösztetrol számos tekintetben különbözik a posztmenopauzális nőknél gyakrabban alkalmazott ösztrogénformától az ösztradioltól. Az ösztetrol „Nem zavarja a máj méregtelenítő folyamatait, így kevesebb gyógyszerkölcsönhatás léphet fel, hosszú felezési ideje miatt más adagolási módok is lehetségesek, és kevésbé hat a máj véralvadási faktoraira, ami alacsony véralvadási kockázatot jelenthet” – mondta Goldman. Úgy tűnik, hogy komplex hatása van a mellre, egyes adatok szerint mellapoptózist indukálhat, ami a mellrák túlélők tüneteinek kezelésében is hasznos lehet – mondta. „Természetesen további tanulmányokra van szükség az ösztetrol valamennyi hatásmechanizmusának teljes megértéséhez, de a menopauza tüneteinek kezelésére rendelkezésre álló egyéb kezelési lehetőségek csak a középkorú nők számára lehetnek hasznosak.”

Az E4COMFORT II vizsgálatban az ösztetrol nem befolyásolta szignifikánsan a résztvevők vérnyomását (ami a vizsgálat kezdetén normotenzív volt), azokét sem, akiknél kardiovaszkuláris kockázati tényezők jelenléte volt igazolható. A vizsgálat kezdetén a három kezelési csoportban a résztvevők 43,4%-ának HbA1c-szintje ≥ 5,7% volt, ami prediabéteszt jelez. Ezenkívül a résztvevők 20,1%-ának emelkedett a teljes koleszterinszintje, 20,9%-ának emelkedett az LDL-szintje, 21,4%-ának csökkent a HDL-szintje, és 8,1%-ának emelkedett a trigliceridszintje.

Egy év elteltével az átlagos vérnyomás a placebo csoportban 120,7/76,6 Hgmm, a 15 mg-os csoportban 121,5/75,7 Hgmm, a 20 mg-os csoportban pedig 119,4/76 Hgmm volt (P > 0,05). A magas vércukorszinttel rendelkező résztvevők körében az átlagos vérnyomás 1 év után a placebo csoportban 120,6/76,7 Hgmm, a 15 mg-os csoportban 121,2/74,7 Hgmm, a 20 mg-os csoportban pedig 121,3/76,4 Hgmm volt (P > 0,05).

Janet Wei (Cedars Sinai Medical Cente, Los Angeles) úgy kommentálta a vizsgálatot, hogy „A hormonterápia kardiovaszkuláris biztonsága továbbra is fontos szempont a menopauzális vazomotoros tünetek kezelésében”, azonban eddig csak korlátozott számú randomizált, kontrollált vizsgálat foglalkozott a modern ösztrogénkészítmények kardiovaszkuláris biztonságával.

Korábbi megfigyeléses tanulmányok arra utaltak, hogy az orális ösztrogén – különösen a konjugált lóösztrogén – összefüggésbe hozható a magasvérnyomás, a stroke és a miokardiális infarktus kockázatának növekedésével, míg ez a transzdermálisan adagolt ösztradiol esetén nem jelentkezik,  „szigorú vizsgálatokra van tehát szükség a különböző típusú ösztrogénterápiák (a készítmény, az adagolási mód, az adag, az alkalmazás időtartama, az alkalmazás időzítése, a progesztin/progeszteron egyidejű alkalmazása) kardiovaszkuláris hatásainak tisztázásához.”

A következő lépés annak kiderítése lenne, hogy az ösztetrol 1 éven át tartó vérnyomáscsökkentő hatása az I. stádiumú magas vérnyomásban vagy elhízásban szenvedő nők esetében is érvényes-e, tekintve, hogy a vizsgálatban részt vevő összes alany vérnyomása a vizsgálat kezdetén a normális tartományba esett. „A posztmenopauzális nők legalább 40%-a magas vérnyomásban szenved, és a perimenopauzális nők legalább 40%-a elhízott” – mondta Wei. „Ezért fontos, hogy ezeket a demográfiai adatokat is figyelembe vegyük a kardiovaszkuláris és tromboembóliás biztonságot értékelő nagy randomizált klinikai vizsgálatokban.”

A kutatást az Estetra SRL, a Gedeon Richter PLC leányvállalata finanszírozta.

Forrás: The Menopause Society 2025 Annual Meeting