Az antikoaguláns terápia indítása vagy visszaállítása intracerebrális vérzést
követően nagy körültekintést és több szakma konzultációját igénylő döntéshozatal nyomán történhet. Ennek során a tromboembolizációs rizikó, az agyvérzés típusa határozza meg, hogy vérzés után is alkalmazható-e tartós antikoaguláns kezelés – ha igen, annak időzítése döntő jelentőségű. Az orális antikoagulálás során a direkt orális antikoagulánsok preferálandók.

A daganatos betegeknél előforduló vénás események kialakulásának rizi­kója magasabb a nem daganatos betegekhez képest. Alábbi írásunkban célunk összefoglalni az említett betegcsoportnál a vénás tromboembólia főbb rizikófaktorait, patomechanizmusát, a megelőzés módszereit, a diag­nosztikai, illetve kezelési lehetőségeket.

A vénás thromboemboliák (akut mélyvéna-thrombosis és/vagy akut pulmonalis embolia) gyakori megbetegedések, népbetegségnek tekinthetők. E két betegség hátterében a legfontosabb rizikófaktorok a veleszületett vagy szerzett thrombophiliák. A közlemény a veleszületett és szerzett thrombophiliákat mint a VTE legfontosabb kockázati tényezőit tárgyalja.

A felső gasztrointesztinális traktusból származó akut vérzés kórházi ellátást igénylő életveszélyes állapot. A varix és nem varix eredetű akut vérzések ellátása több szakma összefogását igényli. A komplex ellátási program fel­öleli a keringést stabilizáló sürgősségi ellátást, a szakszerű transzfundálást, a savszekréció-gátló és vazoaktív farmakológiai terápiát, az endoszkópos diagnosztikát és kezelést, továbbá esetenként az invazív radiológiai és a sebészeti beavatkozást is.

Igen nagy gondot jelent COVID-19 fertőzése során megemelkedett trombózisveszély elhárítása, különösen akkor, ha egyidejűleg a vérzés veszélye is fokozott.

Ebben az írásban röviden összefoglaljuk, mely betegségek megelőzésére lehet alkalmas az aszpirin, illetve mi a különbség az elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) megelőzés között. Arra is kitérünk, milyen veszé­lyeknek teszi ki magát az, aki orvosi utasítás nélkül kezdi szedni az aszpirint.

Az orális antikoaguláns terápia kiválasztása pitvarfibrillációban a nagy randomizált kontrollált vizsgálatok alcsoportelemzései után az erre a betegkörre tervezett prospektív vizsgálatok eredményeire alapozható. ilyen az EMANATE¹ vizsgálat is, egy nemzetközi, randomizált, aktív-kontroll, openlabel study, amelybe olyan új keletű pitvarfibrilláló betegeket vontak be, akiknél kardioverziót terveztek. Az EMANATE vizsgálat eredményei jól tükrözik a mindennapi klinikai gyakorlatban tapasztaltakat és a tanulmány szerint az újkeletű pitvarfibrillációban szenvedő betegek kardioverziója során alkalmazott apixabankezelés, hasonlóan a konvencionális heparin/KVA kezeléshez, alacsony stroke- és szisztémás embolizációs, valamint vérzéses eseményekkel jár.

Az antifoszfolipid szindróma olyan szisztémás autoimmun betegség, melyet antifoszfolipid antitestek jelenlétében kialakuló vaszkuláris trombózis és terhességi patológia jellemeznek. A klinikai tünetek megjelenése, súlyos­sága változó. Emiatt az adekvát terápia meghatározásához rizikóbecslés szükséges. A magas trombóziskockázatú betegek esetében nagyobb a va­lószínűsége az ismételt tromboembóliás esemény bekövetkezésének, ezért ilyenkor kombinált, gyakran intenzív antitrombotikus kezelés, sőt egyes recidív esetekben immunszuppresszív kezelés bevezetésére is szükség van.

A hiperozmoláris hiperglikémia életveszélyes állapot. Számos kiváltó oka lehet: fertőzések, gyógyszerek, az antidiabetikus terápia megszegése, fel nem ismert diabétesz, szerfüggőség, társbetegség. Gyermek- és serdülő­korban felhívhatja a figyelmet a 2-es típusú diabéteszre. 

A humán ateroszklerózis kialakulása során zajló kis intenzitású gyulladást a magasabb CRP-szint megbízhatóan jelzi. A nagy érzékenységű (hs) mód­szerrel mért CRP erős független prediktora az adverz kardiovaszkuláris eseményeknek, ideértve a miokardiális infarktust, az iszkémiás stroke-ot és a kardiovaszkuláris halálozást. A jelenlegi irányelvekben a kardiovasz­kuláris kockázat becslésére nem javasolják a CRP rutinszerű mérését, de az emelkedett CRP-szintek jelezhetik az adott beteg fokozott egyéni rizikóját.