A daganatos megbetegedések ismerten fokozzák a trombózishajlamot – mind a vénás, mind az artériás oldalon –, így ez fontos tényező az onkológiai betegek ellátásában. A malignus megbetegedés önmagában független rizikófaktor a vénás tromboembólia (VTE) kialakulására nézve. A malignus betegség mellett jelentkező tromboembóliás szövődmények rontják a prognózist és a túlélést, jelentős morbiditással és mortalitással járnak. A VTE a betegség progressziója után a második leggyakoribb halálok a daganatos megbetegedések között. A daganatok egyik jellemzője a hiperkoagulabilitás, amely mellett a daganatos betegekben a vénás pangás és az endotél sérülése is gyakrabban fennáll, elősegítve a fokozott alvadást. A daganatasszociált trombózis (cancer-associated thrombosis) kezelése gyakran komplex, ezért fontos beazonosítani azokat a betegeket, akiknek előnyük származik a primer tromboprofilaxisból. A daganatasszociált trombózis igen jelentős szövődmény a mindennapi onkológiában. Munkánkban röviden összefoglaltuk az előfordulás gyakoriságát és jellemzőit, a háttérben álló mechanizmusokat, a rizikófaktorokat, klinikai megjelenést, laboratóriumi diagnosztikát, valamint a megelőzés és kezelés lehetőségeit.

Magyarországon és az egész világon jelentősen emelkedik a daganatos megbetegedések száma. A morbiditás és a mortalitás szempontjából egyaránt a vezető okok közé tartoznak. Az utóbbi években a személyre szabott kezelési módok, a célzott terápiák megjelenése jelentős előrelépést hozott a daganatos betegségek kezelésében. A célzott terápiák alapját a betegek daganatszövetéből nyert genetikai eltérések meghatározása képezi. Ugyanakkor a szöveti vagy citológiai mintavétel számos nehézséggel járhat, amelyek kiküszöbölésére a noninvazív eljárások, mint például a folyadékbiopsziás vizsgálatok jó alternatívát jelenthetnek. A folyadékbiopsziás mintákból, a keringő tumorsejtekből nyerhető nukleinsavakból vagy a plazmában jelen lévő szabad keringő tumor-DNS-ből, -RNS-ből kimutathatók ugyanazok a genetikai eltérések, amelyeket a daganatok is tartalmaznak, illetve mennyiségi meghatározásuk alkalmas a terápia követésére, prognózisbecslésre. Összefoglalónkban ismertetjük a folyadékbiopsziás minták vizsgálatának előnyeit és nehézségeit, illetve alkalmazásuk lehetőségeit a mindennapi klinikai gyakorlatban szolid tumorok esetén.

Az immunonkológiai kezelések számos daganatos betegség esetében forradalmasították a terápiás lehetőségeket. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményeinek viszonylag gyors klinikai transzlációja lehetővé tette a mára széles körben elterjedt immunellenőrzőpont-gátló terápiákat. A daganatellenes immunitást moduláló citokinkezelések mellett komoly előrelépések történtek az adoptív sejtes terápiákban is, különös tekintettel a tumort infiltráló limfociták (TIL) expanzióját és visszajuttatását biztosító lehetőségekre. A genetikailag módosított T-sejtek terápiás vizsgálata a hematológiai malignitások esetében előrehaladottabb, ugyanakkor több vizsgálat irányul alkalmazhatóságára szolid tumorok esetében is. A tumorellenes immunválaszt meghatározó neoantigének jelenléte izgalmas lehetőséget biztosíthat a velük történő vakcinálásra, ami a daganatellenes immunitás potencírozásával járulhat hozzá a terápia optimalizálásához. Jelen összefoglalónkban a teljesség igénye nélkül igyekszünk bemutatni az immunonkológiai kezelések sokféleségét mind a jelenleg alkalmazott, mind a kutatásokban vizsgált lehetőségekre kitérve.

A Covid-19-világjárvány számos indirekt negatív következményt von maga után, különösen az olyan vulnerábilis betegcsoportok számára, mint a daganattal küzdő páciensek. Vizsgálatunkban a 2020 márciusa és 2021 áprilisa közötti időszakban centrumunkban kezelt, előrehaladott melanómában szenvedő betegek kórlefolyását elemeztük. A fenti időszakban 382 beteg részesült centrumunkban melanóma miatt szisztémás kezelésben; közülük 24-en fertőződtek meg a SARS-CoV-2 vírussal a terápia során. Hat beteg III-as, 18 páciens IV-es stádiumban részesült kezelésben, immunterápiát 14 beteg, célzott kezelést és kemoterápiát 5, illetve 4 beteg kapott. A fertőzött betegeink közül 7 esetben (29%) okozta a beteg halálát a vírusinfekció, átlagosan 12 nap alatt. Védőoltást 3 betegünk kapott, az infekció lefolyása mindhárom esetben tünetmentesnek vagy enyhének bizonyult. Előrehaladott daganatban szenvedő betegeink között a SARS-CoV-2 vírusinfekció halálozása jelentősen meghaladta a korcsoportarányos népesség esetén tapasztalt halálozást. Bár a vizsgált időszakban csak betegeink kis csoportja részesülhetett oltásban, körükben haláleset vagy súlyos lefolyású infekció nem fordult elő. Magy Onkol 66:141-145, 2022

A szinte terápiarezisztens előrehaladott melanóma kezelésében megvalósult alapvető változások jelentős előrelépést hoztak a melanómában szenvedők betegségkimenetelében, a CheckMate 067 tanulmány szerint akár 6 éves medián túlélés is elérhető. Guideline-ok alapján a terápia evidenciák szerint került alkalmazásra, azonban vannak megválaszolásra váró kérdések. A teljesség igénye nélkül ezek közül a BRAF-mutáns melanóma kezeléséről, a PD-L1 ligandum meghatározásának szerepéről, a progressziót követő terápia folytatásáról és a szentinelnyirokcsomó-biopszia aktuális helyzetéről kívánunk a gyakorlatban felhasználható összefoglalást adni. Magy Onkol 66:134-139, 2022

A technológia fejlődésével a melanóma ellátásában egyre nagyobb hangsúlyt kap a sugárterápiás kezelés célzott, nagy pontosságú válfaja: a sztereotaxiás sugárterápia. Ezeket a kezeléseket szoliter vagy oligometasztázisok lokális kezelésében lehet eredményesen használni, mellyel a korábbi, hagyományos irradiációnál sokkal nagyobb biológiai hatású, tumorroncsoló sugárdózisokat lehet leadni. Áttétes melanóma esetében a mára már háttérbe szorult kemoterápiák mellett a folyamatosan bővülő, célzott és immunterápiás lehetőségeknek köszönhetően még a metasztatikus esetekben is egyre jobb túlélési idők várhatók, melyek miatt a daganatgócokat érdemes lokális kezeléssel ellátni, így ez a megközelítés mára a klinikai rutin része lett. Közleményünkben szeretnénk összefoglalni a melanóma ellátásában alkalmazott nemzetközi sztereotaxiás sugárterápiás irodalmi vonatkozásokat, és ismertetni a kapcsolódó fogalmakat, mint például oligometasztázis, abszkopális hatás vagy a célzott irradiáció és modern szisztémás kezelések kombinálása. Magy Onkol 66:127-133, 2022

A sejthalál a fiziológiás fejlődés és növekedés alapvető biológiai folyama­ta, mely élete során számtalanszor érhet egy organizmust. Három klas­szikus formája az apoptózis, autofágia és nekrózis, melyek mindegyike specifikus jelátviteli útvonalak aktiválása révén meghatározott morfoló­giai jellegzetességeket hordoz. Az újabb ismeretek fényében egyre inkább nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a sejthalál formái nem külön-külön, hanem egymással szoros interakcióban, illetve átfedésekkel mennek vég­be, és a sejthalál különböző programjainak együtthatása végső soron a sejtek pusztulását eredményezi. Összefoglaló közleményünk a három sejthaláltípus egymástól független, illetve egymással összefüggő aspek­tusait elemzi, valamint taglalja ezek egyes humán megbetegedésekben alkotott jelentőségét, különös tekintettel a neurodegeneratív kórképekre és a rosszindulatú daganatokra.

Signal Transduction and Targeted Therapy, 2018. július

BEVEZETÉS Bár a korai kezdetű emlőrák viszonylag ritka, a 40 évesnél fiatalabb nők körében a rákos megbetegedés leggyakoribb okát jelenti, incidenciája 4,5%, továbbá a rákos halálozás leggyakoribb oka is ebben az életkori csoportban. A 25–39 éves korosztályban az áttétes emlőrák incidenciája 1976 és 2009 között majdnem megduplázódott (1,53/100 000-ről 2,9/100 000-re nőtt). 

Egy nagy retrospektív analízisben Agarwal és munkatársai összehasonlították az emlőmegtartásos műtétek és a teljes emlőeltávolítás (mastectomia) eredményeit, és úgy találták, hogy az emlő egy részét megtartó,„konzerváló” műtétek után – akár sugárkezeléssel, akár nélküle – jobb túlélési mutatókat várhatunk. Az emlőmegtartó műtéttel kezelt betegek 5 éves és 10 éves túlélése szignifikánsan jobb, a különbség akár 11%-os is lehet a 10 éves túlélésben a mastectomiával és sugárkezeléssel ellátott betegcsoporthoz képest.

A vaszkuláris endoteliális növekedési faktort (VEGF) gátló bevacizumab, valamint az epidermális növekedési faktor receptorát (EGFR) gátló cetuximab és panitumumab mint lehetséges első vonalbeli terápiák a RAS génben vad típusú áttétes vastagbéldaganatos betegek kezelésében meghatározó döntést jelentenek. A közlemény az első vonalban alkalmazott anti-EGFR terápiák klinikai eredményeit tekinti át, és „betegágy melletti” megközelítésben felállít egy modellt, felvet egy lehetséges biológiai magyarázatot, mely alapja lehet a klinikai megfigyeléseknek