A hematológiai sürgősségi állapotok veleszületett vagy szerzett, jellemzően vérzéses vagy véralvadási zavarok, amelyek jelentkezhetnek spontán vér­zéssel, sárgasággal, petechiákkal vagy purpurával. A jelentős morbiditás vagy mortalitás elkerülése érdekében sürgős kezelést igényelnek. A kezdeti kivizsgálásnak tartalmaznia kell a teljes vérkép értékelését.

 

FŐ SZEMPONTOK 1. Az újszülöttkori immunhemolitikus anaemia oka, hogy az anyai antitestek átjutnak a placentán, és reakcióba lépnek a gyermek vörösvértestein lévő antigénekkel. 2. Jóllehet a HIV-, a hepatitis B vagy C (HBV/HCV) vírusfertőzés transzfúziós átvitelének kérdése továbbra is sok beteget és szülőt felettébb nyugtalanít, mára jelentősen mérséklődött az ilyen jellegű fertőzések transzfúziós átvitelének veszélye. 3. A transzfúziós kezelések hozzávetőleg 0,4%-át kísérik urticaria formájában megnyilvánuló allergiás reakciók. 4. A transzfúziós kezeléssel összefüggő graft-versus-host betegség kialakulása szempontjából veszélyeztetettnek tekintett gyermekek kezelésére éppen ezért csak olyan vérkészítményeket ajánlott alkalmazni, amelyekből gammasugárzással eradikálták a megmaradt lymphocytákat. Bevezetés A vörösvértestek (vvt) szállítják a hemoglobinhoz kötött oxigént a tüdőből a kapillárisokba, ahol az oxigénmolekulák egy része felszabadul, hogy azután a kisebb oxigéntenziójú környező szövetekbe diffundáljon. A perctérfogat növekedésének képessége és a hemoglobin (Hb) oxigéndisszociációs görbéjének eltolódása az esetek többségében lehetővé teszi, hogy a szervezet ellensúlyozza az oxigénszállító kapacitás beszűkülését, kielégítse a megnövekedett szöveti oxigénigényt vagy megszüntesse a hypoxiát. Mégis előfordul, hogy a kompenzatorikus mechanizmusok önmagukban nem elegendőek – ilyenkor a vörösvértest-transzfúziótól várható kedvező hatás.   A vértranszfúzió első szakirodalmi leírása 1666- ból származik, amikor Richard Lower kutyák között hajtott végre vérátömlesztést az oxfordi egyetemen. Egy évvel később egy francia orvos, Jean Denys birka- és borjúvért transzfundált mentális zavaroktól szenvedő betegek szervezetébe annak reményében, hogy a megszelídített és háziasított állatok vérével egyensúlyba hozhatja testnedveiket. Az így kezelt betegek közül sokaknál kialakultak akut hemolitikus reakciók, és többen is meghaltak (egy esetben Denyst is megkísérelték megölni), ami több mint egy évszázadra véget vetett a vértranszfúziók alkalmazásának.