Luspatercept az anémia csökkentésére
A luspatercept nevű rekombináns fúziós fehérje egyes hematológiai betegségekben csökkenti a transzfúziós igényt.
A luspatercept (ACE-536, Acceleron Pharma és Celgene fejlesztésű) fehérje fokozza az erythropoiesist és szignifikánsan csökkenti a mielodiszpláziás szindrómában (MDS) és a béta-thalasszémiában szenvedők transzfúziós igényét.
Az American Society of Hematology (AHS) 2018-as találkozóján két ezzel kapcsolatos Fázis III vizsgálat eredményeit is ismertették. A társaság elnöke, Dr. Alexis Thompson szerint a luspatercept rekombináns fúziós fehérje a vörösvértestek érésének serkentésével növeli az endogén vvt-termelődést, ami igen fontos azokban az esetekben, amikor már alig maradt más kezelési lehetőség.
A MEDALIST vizsgálatba 229 felnőtt, alacsony-, vagy közepes kockázatú, gyűrűs sideroblastokkal rendelkező, mielodiszplázia szindrómás beteget vontak be. Egyik beteg sem reagált a rendelkezésre álló erythropoiesis-stimuláló szerekre (ESA), és 1-2 havonként transzfúzióra szorult. Dr. Alan F. List (Moffitt Cancer Center, Tampa, Florida) elmondta, hogy az alacsonyabb kockázatú MDS-ben a gyenge erythropoiesis miatti anémia nagyon elerőtleníti a betegeket, akik ezért állandóan fáradtak, elesésre, kardiovaszkuláris eseményekre hajlamosak, de a gyakori transzfúziók jelentős problémák forrásai (gyakoribbak a trombózisok, a kardiovaszkuláris történések és a fertőzések, növekszik a daganatok keletkezésének és kiújulásának kockázata). Ezért mindenképp égető szükség van egy olyan hatásos és biztonságos kezelési lehetőségre, amellyel az alacsonyabb kockázatú non-del(5q)MDS-ben ritkítani lehet a vvt-transzfúziókat.
A 229 beteget 2:1 arányban sc. luspatercept (1,0 mg/kg-tól 1,75 mg/kg-ig) illetve placebo kezelési csoportra osztották. A kezelést 3 hetenként végezték, legalább 24 hétig. Kiinduláskor a betegek szérum erythropoietin-szintje 60,3%-ban 200 IU/l, 25,3%-ban 200 és 500 IU/l között, és 14,0%-ban 500 UI/l fölött volt. 206 betegnél (90,0%) SF3B1 mutáció volt jelen. A luspatercept csoportban 58/153 betegnek (37,9%), míg a placebo csoportban csak 10/76 betegnek (13,2%) nem volt szüksége legalább 8 héten keresztül transzfúzióra (OR 5,1, P<0,0001). A transzfúziós igény 12 hét után a luspatercept csoportban 43 betegnél (28,1%), míg a placebo csoportban csak 6 betegnél (7,9%) nem jelentkezett (OR 5,1, P=0,0002). Összességében a luspatercept kezelésben részesülő betegek 53%-ánál szignifikánsan kevesebb transzfúzióra volt szükség, míg a placebo csoportban ez az arány csak 12% volt. A leggyakoribb mellékhatás a fáradtság és az izomfájdalom volt, de nem lehet tudni, hogy ezeket a betegség, vagy a gyógyszer okozta. Nem világos viszont, hogy magasabb kockázatú MDS-ben, vagy sideroblastok nélküli MDS-ben is ugyanilyen hatást érnének-e el?
A BELIEVE vizsgálatba 336 béta-thalasszémiában (hatástalan erythropoiezissel járó herediter hemoglobinopátiában) szenvedő beteget 2:1 arányban luspatercept kezelésre (1,0 mg/kg-tól 1,25 mg/kg-ig), illetve placebora randomizáltak. A kezelések 3 hetenként sc. injekció formában történtek, legalább 48 héten keresztül. A betegek mindkét csoportban folyamatosan kaptak vvt-transzfúziót és vas-kelát kezelést a kiindulási hemoglobin-szint fenntartása végett. Dr. Maria Domenica Cappellini (Fondazione IRCCS Ca’ Granada Policlinico Hodpital, University of Milan) szerint ebben a betegségben a kezelés a transzfúziókra és a vas-kelát terápiára korlátozódik, és csak végső esetben kerül sor csontvelő-átültetésre. Itt tehát szintén égetően szükség volt egy új kezelésre.
48 hét (kb. 11 hónap) után összehasonlították a két csoportban a transzfúziók számát: a luspaterceptet kapó betegeknél 5,8-szor nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy elérik a vizsgálat elsődleges végpontját (a vizsgálat alatt szükséges transzfúziók számának 33%-os csökkenését) a placebot kapókhoz képest. A vizsgálat utolsó szakaszában a valódi kezelést kapó betegek mintegy 20%-ánál legalább egyharmaddal, 10%-ánál pedig legalább 50%-kal csökkenthető volt a transzfúziók száma.
Cappelllini doktornő szerint a béta-thalasszémia nagyon igénybe veszi a beteget, az új kezeléssel jelentősen javul a beteg életminősége, csökkennek a kísérőbetegségek is. A luspatercept kezeléshez társuló mellékhatás a csontfájdalom és a thrombózis volt, de gyakorlatilag nem volt különbség a két vizsgált csoport között, és az eredmények összhangban voltak a fázis II vizsgálatban tapasztaltakkal.
Dr. Elizabeth Griffiths (Roswell Park Comprehensive Cancer Center, Buffalo, New York) megjegyezte, hogy a MEDALIST vizsgálat az alacsony kockázatú, transzfúzió-dependens MDS kezelésének fontos mérföldköve, és különösen azért jelentős, mert az utóbbi 10 évben nem is jelent meg új terápia a betegség kezelésében. A BELIEVE vizsgálat szintén igazolta, hogy ez az új anyag szignifikánsan csökkenti az olyan béta-thalasszémiában szenvedők transzfúziós igényét, akik esetén már nem is áll rendelkezésünkre más kezelési mód.
Forrás:
