Visszafogottabb vvt-transzfúziós stratégia
Motoros szívműtétek során kedvező hatású a visszafogott transzfúziós stratégia.
A kardiopulmonális bypass-t (CPB, más néven szív-tüdő motort, extrakorporális keringést, pumpát) igénylő műtétek során mechanikusan keringetik és oxigenizálják a vért, és eközben a sebész egy vértelen területen dolgozhat. Ezen műtétek: pl. a koronária bypass, a szívbillentyű csere, a kongenitális defektusok korrekciója, a szervtranszplantáció alatt többek között 28-32 °C -os hipotermiát, heparin antikoagulálást is biztosítani kell, de a megfelelő körülmények mellett is meglehetősen magas a perioperatív mortalitás.
A vörösvérsejt transzfúzió szabad hemoglobin felszabadulásával vesekárosodáshoz vezethet, az alacsonyabb hemoglobin-szintek viszont a szöveti hipoxia révén károsíthatják a veséket. A randomizált, kontrollált vizsgálatok eredményei segíthetnek abban, hogy megtaláljuk a vértranszfúziók adásának legmegfelelőbb, legalkalmasabb módját.
Egy új vizsgálatban megfigyelték, hogy az ilyen műtétek során egy visszafogottabb vvt-transzfúziós stratégia csökkenti a további transzfúziók szükségességét anélkül, hogy emelné az akut vesekárosodás gyakoriságát.
A European Society of Cardiology kongresszusán ismertetett Transfusion Requirements in Cardiac Surgery (TRICS) vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a vértranszfúziók egy visszafogottabb, korlátozott (restriktív) alkalmazásával nem rosszabb a végső kimenetel (bármely halálozás, szívinfarktus, stroke, újonnan megjelenő veseelégtelenség), mint a vértranszfúziók liberális alkalmazásával. A restriktív megközelítés során a betegek akkor kaptak transzfúziót, ha hemoglobin-szintjük 75g/l alá esett. A liberális adagolás során a betegek a műtőben, vagy az intenzíven már 95g/l alatt, a nem intenzív kórtermekben már 85g/l alatt transzfúzióban részesültek. Előbbi csoportba 2257 beteg, utóbbiba 2280 beteg került.
Dr. Amit Garg (London Health Sciences Centre in Ontario, Canada) és munkatársai egy, a tanulmányon belüli alvizsgálatban összehasonlították a két betegcsoportban kialakult veseproblémák számát, amelyek gyakorlatilag megegyeztek: a visszafogottabban és a szabadabban alkalmazott transzfúziós eljárások nem eredményeztek lényegesen több komplikációt (a restriktív adagolás nem volt rosszabb). A restriktív és a liberális stratégiák során akut vesekárosodás 27,7% vs 27,9%-ban, akut vesekárosodás vagy halál 28,3 vs 29,0%-ban, akut vesekárosodás az utolsó 2 stádiumban: 7,4 vs 6,6%-ban, 3 stádiumú vesekárosodás 3,3 vs 3,7%-ban akut dialízisre szorul 2,4 vs 2,9%-ban fordult elő. A már preoperatív szakban is krónikus vesebetegek kétféle kezelése között nem volt különbség (33,6% vs 32,5%-ban jelent meg akut vesekárosodás).
A restriktív módon transzfundált csoportban 38%-kal kevesebb transzfúziót alkalmaztak, mint a liberális módszerrel kezelt csoportban (1,8 vs 2,9). Legalább 1 transzfúziót kapott a restriktív csoportba tartozó betegek 51%-a, liberális csoport betegeinek 72%-a, több mint 5 transzfúziót kapott a restriktív betegek 6%-a, a liberális betegek 21%-a. Dr. Garg megjegyezte, hogy ha a világon évente elvégzett 20 millió szívműtét során csak egyetlen egység vérrel kevesebbet kell felhasználni, az évente 20 millió egység megspórolt emberi vért jelent.
Az ülést vezető Ian de Boer (Kidney Research Institute, Seattle) elmondta, hogy az orvosok már egyre kevesebb transzfúziót használnak az utóbbi évtizedben. „A fenti tanulmány eredménye a többi tanulmány véleményével egyezik, a transzfúziók restriktív megközelítése teljesen elfogadható.”
Forrás:
1. Medscape Medical News > Conference News > Kidney Week 2018
2. European Society of Cardiology (ESC) Congress 2018
