Nagy dózisú vas az ESA igény csökkentésére

A vas nagy dózisban történő adagolásával csökkenthető az eritropoiezist stimuláló szerek (ESA) használata, és nem növekszik a vaszkuláris komplikációk vagy fertőzések kockázata sem.

Dr. David Wheeler (Virginia Commonwealth University in Richmond) kijelentette, hogy a nagy dózisban adott eritropoietinek alkalmazása során biztonságossági kockázatok jelentkeznek, pl. gyakoribbak a trombózisok és kardiovaszkuláris történések, növekszik a daganatok keletkezésének és kiújulásának kockázata. A Medscape Medical News-nak adott interjúban elmondta, hogy kisebb dózisú ESA adásával párhuzamos nagy dózisú vas adagolásával elérhető a kívánatos hemoglobin-szint, és a beteg a dialízis során megkaphatja a vaskészítményt.

Megállapításait a Proactive IV on Therapy in Hemodialysis Patients (PIVOTAL) randomizált, kontrollált vizsgálat eredményeire alapozta, melybe 1093 hemodialízisre szoruló beteget választottak be. Kiinduláskor a betegek szérum ferritin értéke 400 µg/l -nél kevesebb, transferrin telítettsége pedig 30%-nál kisebb volt. A betegek különböző dózisban kaptak ESA-kat, hogy a hemoglobin-szint legalább 10-12 g/dl (100-120 g/l) legyen. A betegeket két csoportra osztották: az egyik csoport nagy dózisban kapott vasat 400 mg/hó adagban, addig, amíg a ferritin szintjük el nem érte a 700 µg/l-t, vagy transzferrin szaturációjuk a 40%-os értéket. A betegek másik csoportja csak akkor kapott vasat, ha a ferritinszintjük 200 µg/l alá, illetve a transzferrin szaturációjuk a 20%-os szint alá nem csökkent.

Egy év alatt a nagy dózisú vaskezelésben részesülő csoport betegei átlag 3,8 gramm kumulatív dózist kaptak a vasból, míg a másik csoportban csak 1,8 grammot (megfelel 60 ampulla/év vs. 28 ampulla/év Ferrlecit i.v. adásának. dr. N.T.), ami havonta átlag 264 vs 145 mg-ot jelent. Az első évben a nagy dózisú kezelésben részesülőknél hirtelen emelkedett a ferritin szint, majd 600µ/l érték körül stabilizálódott. A kis dózisú vaskészítményekkel kezelteknél 150-200 µg/l körül állt be a ferritin szint (P<0,001). Ennél még fontosabb, hogy az átlagosan 2,1 év követés során kb. 20%-kal kevesebb ESA adásra volt szükség a nagy dózisú csoportban az alacsony dózisú csoport betegeihez képest (P<0,01). A nagy dózisú vaskezelésben részesülőknél kevesebb volt a nem végzetes szívinfarktus, a nem fatális stroke, a szívelégtelenség miatti kórházi kezelés, ill. a bármely okból bekövetkező halálozás (30,5% vs 32,7%).

Bár régebbi megfigyeléses vizsgálatok arra utaltak, hogy a nagy dózisú vas adagolása növeli a fertőzések kockázatát a  fertőzéseknek egyébként is kitett dialízises betegeknél, Dr. Wheeler szerint igazolódott, hogy a nagy dózisú kezelés nem rosszabb (non inferior), mivel nem voltak jelentős különbségek a két kezelési forma után a két csoport betegei között a dialízishez használt erekben jelentkező trombózis (24% vs 21%), a kórházi felvételek száma (59% vs 59%), sem a fertőzések miatti kórházi felvételek száma (30% vs 30%) között. A kevesebb ESA adagolással pedig hosszú távon csökkenni fog a kardiovaszkuláris kockázat, és kevesebb lesz a kezelések költsége is.

A találkozót moderáló Dr. Pascale Lane gyermekgyógyász-nefrológus (Oklahoma University in Norman) Örült a hírrnek, hisz a gyermekek kezelésekor gyakran a vas-ampullának a felét is el kell dobni, de ha biztonságos a ritkábban adott nagyobb dózist, az a kis betegeknek is jobb, ráadásul nem kell fél ampullákat eldobálni. Ehhez viszont a vizsgálatot gyermekkorban lévő betegeken is le kell folytatni.

Azt is hozzátette, hogy „a végstádiumban lévő vesebetegek anémiáját gyakran eritropoiezis-stimuláló szerekkel kezeljük a transzfúziók elkerülése céljából, de a hemoglobin normalizálása céljából adott ESA-k emelik a kardiovaszkuláris történések kockázatát. Azt nem tudjuk, hogy a hemoglobin szint emelése, vagy maguk az ESA-k okozzák-e a problémát, mindenesetre a továbbiakban nem emeljük olyan magasra a hemoglobin szintet.” Ráadásul az eritropoiezis-stimuláló szerek igen drágák. 

Forrás:

1. Medscape Medical News > Conference News > Kidney Week 2018

2. Kidney Week 2018: American Society of Nephrology Annual Meeting