A Magyar Onkológia a Magyar Onkológusok Társaságának hivatalos, negyedévenként megjelenő folyóirata

A paraneopláziás neurológiai szindrómák (PNS) és az autoimmun enkefalitiszek (AE) ritka idegrendszeri kórképek, melyek hasonló tünettannal jelentkeznek az érintett betegekben, azonban prognózisuk és kezelésük eltér. Jelenlegi retrospektív statisztikai elemzésünk során 2362 PNS- és 1034 AE-gyanús beteg szérum- és likvormintái laboratóriumi teszt eredményeinek értékelését végeztük el. Az autoantitestek kimutatása céljából PNS esetén line-immunoblot assay-t, AE esetén sejtalapú indirekt immunfluoreszcens assay-t alkalmaztunk. Analízisünk során a PNS-gyanús betegek 8%-ában találtunk autoantitestet a következő megoszlással: anti-Yo > anti-Hu > anti-Ma2 > anti-CV2 > anti-titin > anti-Zic4 > anti-amfifizin > anti-Ri > anti-GAD65 > anti-Sox1 > anti-recoverin, melyek előfordulása idősebb nőkben volt gyakoribb. Az AE-gyanús betegek 5,8%-ában találtunk autoantitestet: anti-NMDAR (fiatal nőkben) > anti-LGI1 (középkorú férfiakban) > anti-GABABR (idősebb férfiakban) > anti-Caspr2 (felnőtt férfiakban). Eredményeink az autoantitestek gyakoriságát, nem és életkor szerinti megoszlását tekintve a szakirodalmi adatokkal nagyfokú hasonlóságot mutattak. A PNS és AE diagnózisának felállítását segíti az autoantitestek kimutatása, amely a modern labordiagnosztikai módszerek bevezetésével egyre több beteg számára lehetővé teszi a kezelés korai bevezetését. Magy Onkol 63:261-267, 2019

A daganatellenes kezelés új korszakát hozták el az immunellenőrzőpont­gátló (immune checkpoint inhibitor, ICI) gyógyszerek. Ez a kezelési típus olyan kórképekben mutat hatásosságot, amelyeknél a válaszkészség korábban nagyon rossz volt. Az immunrendszer manipulációja azonban az autoimmun betegek esetében a betegség fellángolását okozhatja, beavatkozást igényelve. A bazális immunszuppresszió ugyanakkor befolyásolja a daganatellenes kezelés hatásosságát. Ezért az autoimmun kórképben is szenvedő daganatos betegek ICI­kezelése összetett feladat: a betegek kezelés előtti felmérése, a fellángolások korai menedzselése, hathatós immunmoduláció bevezetése szükséges a lehető legjobb eredmények elérésének érdekében. Magy Onkol 63:257­260, 2019

Napjainkban egyre inkább elérhető az immunellenőrzőpont-gátlókkal (immune checkpoint inhibitor, ICPi) végzett daganatellenes kezelés, mely több malignóma esetén is a rutinterápia részévé vált. E készítmények a daganatsejtek által is kiváltott, normális esetben csak a saját egészséges sejtek védelmére szolgáló természetes immunszuppressziót gátolva (a gátlás gátlásaként), daganatellenes immunaktivációt eredményeznek, melynek következtében az immunrendszer képes hatékonyan fellépni a daganatsejtek ellen, elpusztítva azokat. Mivel az immunrendszer e szerek által kiváltott aktivációja nem szelektíven, csak a daganatos szövetekre hat, a kialakuló mellékhatások a normális szövetek elleni autoimmun reakciók formájában jelennek meg leggyakrabban. Ezek között gyakoriságuk miatt kiemelt szerepe van a bőr, a tápcsatorna, a máj, a tüdő és az endokrin szervek érintettségének. A szíveredetű, illetve neurológiai mellékhatások viszonylag ritkák, de jelentősek az előforduló súlyos, életveszélyes komplikációk szempontjából. Kezelésükben alapvető a korai felismerés és az immunszuppresszáns szerek megfelelő dózisban történő alkalmazása. Magy Onkol 63:246-255, 2019

A bőrdaganatok a leggyakoribb rosszindulatú daganatok. Mind a melanóma, mind a nem-melanóma tumorok incidenciája folyamatos növekedést mutat világszerte, ami főképp (de nem kizárólag) a nem-melanóma bőrdaganatok időskori előfordulásának növekedésével magyarázható. A bőrtumorok immunterápiára általában jól reagálnak, a melanóma, a Merkel-sejtes karcinóma, a kután laphámkarcinóma PD-1-inhibitor kezelésre adott válaszreakciója a 40%-ot meghaladja. A jelen közlemény összefoglalja a bőrdaganatok kezelésében alkalmazható törzskönyvezett és lehetséges új immunterápiás készítményeket és eljárásokat. Magy Onkol 63:239-245, 2019

A tüdődaganatos betegek túlélése kedvezőtlen, és a diagnózis felállításakor már a betegek több mint felében kimutatható távoli áttét. Előrehaladott stádiumban a szisztémás kezelésben sokáig egyeduralkodó volt a platinabázisú kemoterápia, ami mellett 2004 óta megjelentek a célzott terápiák. A napjainkban egyre inkább teret hódító immunellenőrzőpont-gátló szerek közül a PD-L1/PD-1 gátló szerek kerültek bevezetésre az áttétes tüdődaganatok kezelésében, melyek terápiás kritériumai egyre jobban körvonalazódnak. A nemzetközi és hazai adatok alapján valószínűsíthető, hogy a terápiás indikáció felállításához elegendő lehet csak a primer tumor tumorsejtjeinek PD-L1-expresszióját meghatározni, ha ez marad az egyetlen terápiás kritérium. A legújabb törekvések a tumorsejtek és immunsejtek PD-L1-expresszióját együttesen figyelembe vevő, kombinált értékelő rendszer bevezetésére irányulnak, amely esetén elengedhetetlen lesz az aktuálisan kezelendő tumorminta vizsgálata a kezelés megkezdéséhez, hiszen a hagyományos onkoterápiában alkalmazott módszerek befolyásolhatják az immunsejtek PD-L1-expresszióját. Magy Onkol 63:233-238, 2019

Az elmúlt években több daganattípusban jelentős terá piás előnyt lehetett kimutatni immunterápiával. Az emlőrák nem tartozik az immunogén tumorok közé, mégis az eddigi eredmények alapján az immunterápiáknak szerepe lehet a kezelésben, szélesíti majd a terápiás lehetőségeket, és több szempontból átalakítja a klinikus gondolkodását. A legfontosabb változás a szemléletben, hogy a terápia célpontja nem a betegség, hanem a gazdaszervezet. A gazdaszervezet immunrendszere és a daganat között lejátszódó folyamatok jobb megértése ad alkalmat a terápiás beavatkozásra, melynek célja ebben az esetben a tumorellenes immunfolyamatok
(re)aktiválása. A jelen összefoglaló célja, hogy a klinikus számára röviden összegezze a daganatellenes immunitás alapjait, a rendelkezésre álló klinikai eredményeket és a főbb terápiás lehetőségeket ezen a téren. Magy Onkol 63:225231, 2019

Az immunterápia elmúlt évtizedbeli látványos térnyerése ellenére a leggyakoribb primer idegrendszeri daganatok, a malignus gliómák esetében még nem változott meg a konvencionális onkoterápiás ellátás. Az immunterápia klinikai alkalmazásának eddigi kudarca talán leginkább az eredendően immunszuppresszív mikrokörnyezeti tényezőknek és az extrém tumorheterogenitásnak tudható be, de ebben a bizonytalanságban szerepet játszhat a vér-agy gát védő szerepe, agydaganatok esetében a szteroidok rutinszerű alkalmazása, és az idegrendszeri metszeti képalkotás sokszor igen bonyolult értékelhetősége is. Mindezeken túlmenően, a jelenleg ismert biomarkerek (PD-L1- és mismatch repair státusz, tumormutációs terheltség) gliómáknál szintén minimális immunogenitást jelző értékeket mutatnak. Pedig már bizonyos biztató klinikai eredmények ismertek malignus gliómák esetében is, mind az immunellenőrzőpont-gátlók, mind más immunterápiás modalitások (vírusalapú terápia, tumorvakcinák, adoptív T-sejt-terápia) esetében, illetve az immunterápia konvencionális kezelésekkel való kombinálásával. Összegezve elmondható, hogy bár az idegrendszer már nem tartható abszolút mértékben „immunológiai szentélynek”, és már vannak biztató kutatási és klinikai eredmények, a malignus gliómák immunkezelésének rutinszerű klinikai alkalmazása még várat magára. Magy Onkol 63:217-223, 2019

Az immunterápia számos daganattípusban egyre sikeresebb kezelési lehetőség. Az immunellenőrzőpont-gátló antitestek klinikai hatékonyságának ellenére csak a betegek egy részénél tapasztalhatunk tartós előnyt, ami a tumorimmunitással kapcsolatos szélesebb körű ismereteket tesz szükségessé. Az immunitást a tumor és annak mikrokörnyezete, a beteg jellemzői, illetve a környezeti faktorok együttese befolyásolja, vezérelve a daganatellenes válasz erősségét és idejét. Az ún. forró tumorok esetén az immunterápiára adott válasz kedvezőbb lehet, gyakran hosszan, akár több éven át tarthat, míg a gyengébben immunogén, ún. hideg tumorok többnyire kevésbé reagálnak immunkezelésre. A hatékonyság javításában potenciálisan effektívek a kombinációs lehetőségek. Közleményünkben röviden összefoglaljuk a daganatellenes immunválasz T-sejt-aktivitási szakaszait, az immun-megkerülési mechanizmusokat, a helyreállítást célzó lehetőségeket, továbbá a napjainkban, szelektált tumortípusokban alkalmazott, klinikai hatékonyságot mutató terápiás társításokat. A kombinált immunterápia feltörekvő kezelési lehetőség, mely újszerű kihívásokat és lehetőségeket tartogat a modern onkológia számára. Magy Onkol 63:209-216, 2019

A szisztémás daganatellenes kezelések terén az utóbbi években az immunonkológiai készítmények egyre szélesebb körű alkalmazása jelenti a legnagyobb fejlődést. Ezzel párhuzamosan többször megjelentek olyan hírek, melyek szerint a hagyományos kemoterápia kiszorul a terápiás eszköztárból, sőt laikus körökből nemegyszer értesülhetünk arról, hogy a kemoterápia kifejezetten káros a betegek számára. A jelen közlemény e téves állításokat hivatott cáfolni. A cikk rávilágít arra, hogy a kemoterápiás szereknek is jelentős immunmoduláló hatásai vannak. A kemoterápia a legrégebb óta alkalmazott szisztémás daganatellenes kezelés. Hatásait és mellékhatásait a klinikai onkológusok jól ismerik, jelenleg is számos olyan daganat van, melynek gyógyításában és kezelésében a kemoterápia kiemelt jelentőséggel bír. A tumorsejtosztódást gátló és daganatsejt-pusztító hatás, valamint a különböző immunmoduláns hatások együttesen kifejezetten alkalmassá teszik a kemoterápiás szereket az immunonkológiai készítményekkel való kombinálásra. Már napjainkban is több bizonyítékát látjuk ennek a szinergikus hatásnak. A folyamatban lévő és tervezés alatt álló vizsgálatok feladata eldönteni, hogy a számtalan kombinációs lehetőség közül melyik, milyen dózisban és sorrendben adja a legoptimálisabb eredményt. Magy Onkol 63:202-207, 2019