EBD - MERIA7

A MERIA7 rövidítés (Metaanalysis of risk improvement under acarbose) az elmúlt hónapokban, kongresszusi előadások kapcsán vált ismertté a diabetológiai irodalomban.

A rövidítés mellett a 7-es szám arra utal, hogy a metaanalízisbe hét vizsgálatot vontak be. Érdekes módon a vizsgálatot teljes terjedelmében közlő cikk nem említi ezt a betűszót, aminek az lehet a magyarázata, hogy a közlemény címe eltér attól, amit a korábbi kongresszusi előadásokon már megismerhettünk.

A metaanalitikus tanulmányban az acarbose-nak a kardiovaszkuláris eseményeket megelőző hatásáról gyűjtöttek adatokat.

A metaanalízis szervesen kiegészíti az acarbose-zal végzett STOP-NIDDM vizsgálatot, amelynek fontosabb eredményei az Orvostovábbképző Szemle hasábjain már olvashatók voltak, s a közelmúltban ebben a rovatban megtalálhatták olvasóink e vizsgálatnak a kardiovaszkuláris eseményeket analizáló részadatait is.

Mind a MERIA7, mind a STOP-NIDDM eredményei felértékelik a posztprandiális hyperglykaemia szerepét a diabetes mellitus kardiovaszkuláris szövődményeinek patomechanizmusában. Az adatok szemléletformálók, de még további megerősítést igényelnek.

A vizsgálat háttere

A 2-es típusú diabetes mellitusban kialakuló makrovaszkuláris szövődmények klinikai jelentősége igen nagy, miután számos vizsgálat bizonyította, hogy e betegcsoport mortalitási mutatóinak élén a stroke és a myocardialis infarctus áll. A diabetes makrovaszkuláris szövődményei összetett patomechanizmus talaján alakulnak ki. A metabolikus szindróma koncepciója szerint az inzulinrezisztenciával és hyperinsulinismussal összefüggő további patológiai folyamatok (hypertonia, aterogén dyslipidaemia, trombogén irányba mutató hemosztazeológiai eltérések) állnak az akcelerált atherosclerosis hátterében. Újabb epidemiológiai jellegű adatok a posztprandiális hyperglykaemia szerepét vetették fel a makrovaszkuláris szövődmények patomechanizmusának egyik lehetséges tényezőjeként.