A kardiológia 40 éve - Az első hypertonia-tanulmány

Negyven éve közölték az első olyan prospektív tanulmányt, amelyben azt vizsgálták, hogy a hypertoniás betegek gyógyszeres kezelése megelőzi- e a magas vérnyomással kapcsolatos szövődményeket (Hamilton M, et al. The role of blood-pressure control in preventing complications of hypertension. Lancet 1964;41:235–238). Az alapkezelés kezdetben (1958-ban) ganglionblokkoló, később alfa-metil-dopa adása volt, amit szükség esetén nagy adagú tiazid diuretikummal egészítettek ki. A kezelt, illetve a kontrollcsoportba a betegek egymást követően kerültek be, de orvosaik nem tudtak arról, ki melyik csoportban van. A vizsgálatban 61 olyan, 60 évesnél fiatalabb beteg vett részt, akinek a diasztolés vérnyomása meghaladta a 110 Hgmm-t. Vaszkuláris szövődményük és panaszuk nem volt, az EKG nem jelzett balkamra-hypertrophiát. A vizsgálat kezdetén a kezelt csoportba sorolt betegek átlagos vérnyomása 239,3/135,7 Hgmm, átlagéletkora 48,1 év, a kontrollcsoportba soroltaké 218,8/128,5 Hgmm, illetve 48,3 év volt. A kezelt férfiak között szignifikánsan kevesebb vaszkuláris szövődmény lépett fel, mint a kontrollcsoportban. A nők vaszkuláris szövődményeinek számában nem mutatkozott szignifikáns különbség a két csoport között, ha azonban külön értékelték azoknak a nőbetegeknek az adatait, akiknek a vérnyomását a kezelés megfelelő mértékben csökkentette, akkor már itt is szignifikánsan csökkent a szövődmények száma.