Bruno Sangro, Guillermo Mazzolini, Jesus Prieto cikkei

Az előrehaladott hepatocelluláris carcinoma (HCC) kezelése nagyrészt megoldatlan. A kemorezisztencia miatt a figyelem új módszerek, célzott kezelés, immunstimulánsok alkalmazása és a génterápia egyre bővülő lehetőségei felé fordul. Az alap- és klinikai kutatások terén történő előrelépések a hepatocelluláris carcinoma kezelésében az eddigieknél hatékonyabb eszközöket adhatnak kezünkbe.

Bevezetés

A primer májrák a világon az ötödik leggyakoribb daganatféleség, incidenciája a fejlődő országokban két-háromszorosa a fejlett ipari országokban tapasztaltnak, de potenciálisan kuratív kezelés az utóbbiakban is csak a specializálódott onkológiai centrumokba utalt betegek negyede számára érhető el. A tumor mérete, a máj funkcionális rezerv kapacitása, illetve a portális hipertenzió korlátozza a daganat sebészi vagy perkután ablációjának lehetőségét, és a beavatkozás sikerét korlátozza a magas kiújulási arány is. A májátültetés nem általánosan alkalmazható, a kevés rendelkezésre álló szerv miatt csupán nagyon korai stádiumban jöhet szóba. Ablációra alkalmatlan daganat esetén a túlélés csak transzarteriális kemoembolizációval javítható, ami csak tünetmentes esetekben, jó májfunkció és átjárható vena portae mellett végezhető el. Az esetek legnagyobb részében tehát egyáltalán nem rendelkezünk hatásos kezeléssel. Az egyre bővülő tumorbiológiai ismeretek, valamint a molekuláris és sejtbiológia ugrásszerű fejlődése új utakat nyitottak a daganatos betegségek kezelésében. Az új terápiás lehetőségek lassanként megváltoztatják egyes malignus betegségek prognózisát, így reményeink szerint a közeljövőben a hepatocelluláris carcinoma gyógyítási esélyeit is.