Az MTA doktora, egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem, ÁOK, Belgyógyászati és Onkológiai Klinika, Budapest Dr. Lakatos Péter András cikkei

Apajzsmiriggyel kapcsolatos patoló­giás eltérések sorában előkelő he­lyet foglal el a göbök ellátásának kérdése. Minden országban a lakosság 6–8%-ának pajzsmirigyében lehet tapintható göböt észlelni, de ha korszerű ultrahangkészü­lékkel vizsgáljuk az embereket, akkor ez a szám akár 50%-ra is felmehet. Az alap­kérdés mindig az, hogy az adott göb malignus-e, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy ilyen mennyiségű ember részletes vizsgá­lata nem megoldható, ezért valamilyen al­goritmus alapján kell szelektálni. Egy göb esetében a diagnosztika aranystandardja a vékonytű-aspirációs citológia. Igen ám, de ennyi göböt nem lehet megbiopsziázni. Az anamnézis és a fizikális vizsgálat alapján nem lehet nagy biztonsággal megmonda­ni, hogy melyik göb gyanús malignitásra. Ezért a göb felismerése és a biopszia közé kell egy olyan szűrővizsgálat, amely nagy valószínűséggel előrejelzi, hogy melyik göb esetében áll fenn a malignitás alapos gyanúja, azaz melyikből érdemes mintát venni citológiai vizsgálatra.